A szeptember és az ősz nem csak a kedvenc évszakomat hozza el, de a nagy munkaidős szezonomat is, ami nem csak a sulit illeti. :D Csesszétek a panaszáradatot hevesen magába szívó őszi fáradtságot, én teli vagyok energiával! 

Mai animáció összeállításotok, plusz közérdekűnek álcázott személyes közlemény és egy rohadtul egoista író bejegyzés...

- Nézem, ahogy vérben ázik és megfullad- suttogta remegő ajkakkal, azzal az utánozhatatlan, letörölhetetlen vigyorral a képén, amelytől csak még elvetemültebbnek, sőt elmebetegnek tetszett.Nem tudtam mire vélni újabb titokzatos hozzászólását, amit nem is tekinthettem annak, mivel teljesen eltért a témától, csak belekiálltotta a világba újabb játékának kulcsszavait, hogy tudassa, ma is valami olyan képtelen eszementséget fog cselekedni, amire az emberek még nincsenek felkészülve, de talán sosem lesznek.
Előttem nem kellett titkolnia. Viszont ha akárki mással beszélt, mintha tíz kilónyi morfiumot injekcióztak volna belé. Fegyelmezettek, kőkemények voltak az arcizmai, és a szerencsétlen ember, akinek meg kellett tapasztalnia jelenléte nyomasztó hatását, már csak annyit érzett jelleméből, mintha épp a szél süvítene az arcába, miközben súlytalanul zuhan a pokol a bugyraiba, azzal a megmagyarázhatatlan ernyedéssel az egész testében, mintha már belenyugodott volna a sorsába.
A mélybarna szemeiben jelenlévő tébolyodott tűz már a lényem részéve vált. Nem égetett meg.
-Mi? - kérdeztem tőle hidegen, és már meg sem fordult a fejemben, hogy eszmefuttatást végezzek az előbbi értelmetlen mondatáról, mert fölösleges, úgysem érteném meg.
- Az emberek, a ház, a város, a szomszéd macskája - nézett rám jelentőségteljesen - Minden!
Felvihogott. Továbbra sem veszítettem semmit a nyugalmamból, elvégre ő megtehette, nála ez nem volt szokatlan, hisz ő volt maga az ördög, akinek egyetlen gyengéje a mindig gondosan tiszta és makulátlan Vivien Westwood öltönye, a bűn Napóleona, aki mindenki másnál jobban tudta, milyen a játék, a színtiszta gonoszság igazi öröme, Jim Moriarty.

Őősz! :D Mondtam már, hogy a kedvenc évszakom? Tudom, csak kábé kismilliószor...

Igen, végre felkerült az oldalra a legújabb kritikám, a Sherlock című sorozathoz.