Japparam, jódli-jódli, és kisebb örömujjongás, mivelhogy életben vagyok! :D Nem haláloztam el szerencsére szívroham következtében, pedig erősen gondolkodtam rajta, be ugorjak-e a kardiológiára suliba menet...
Az úgy, volt, a kezdés előtt ponnntosan úgy éreztem, most van végem. Teljesen kész voltam, halálsápadtan ültem az osztályban és idegbetegen meredtem magam elé. Minden cseszett szabályt háromszor is felolvastak, idegtépő volt...és végül is, fogalmam sincs, hogy, de megúsztam egy kisebb szélütés nélkül. Felengedtem, és egyébként telt az idő...a matek megment. Utána jött a magyar...okay, nem dühöngök százezredszerre is, csak annyit jegyeznék meg, hogy NEM! Fuckiiin nem...hogy voltak képesek...?! Na mégegyszer fussunk neki. Szóval tényleg, I mean, el nem tudjátok képzelni, milyen buta teszt  volt. Nem annak a tudásnak az összefoglalója, aminek kellett volna lennie, középiskolás szintű szövegekkel, félreérthető, nem teljes válaszokkal. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Szégyellem, hogy az irodalom területén szeretnék alkotni, mikor ilyen...lehetetlen dolgokkal nyaggatják az alapiskolásokat. (Őszintén, egy hármas tanulónak mennyi esélye volt, hogy két verssorból megállapítsa, az időmértékes melyik fajtája?!) Nem írom most le az összes feladatot és a hiábaikat, de  a lényeg, hogy a tanárok is osztják a véleményemet, és ez bizony elgondolkoztat minden magyar dologról itt nálunk. :D Hát, jó, végül is, nekem teljesen mindegy, mert már felvettek, de iszonyatosan mérges vagyok, hogy a barátaimnak ilyen egy-két hülyeségen fog múlni.

Ennyi. A szlovák amúgy nagyon korrekt volt, igen, a matek is, azt mondom, azok szépek, értelmesek, kilenc év összefoglalójának valók. Gratula ehhez, hát, őszintén, halvány lila gőzöm, gázom sincs, hogy mit csináltak a magyarban.
Na, ésazután...a monitor fáradalmai végeztével rádöbbentünk, mindjárt itt a vége. Három hónap választ el attól, hogy ne legyenek többé az osztálytársaim. És ez amúgy mindenki lelkivilágát (ha van olyanunk néhányunknak :D) megviseli, de jó irányban, asszem, a társaságunk összetartásának csúcspontján vagyunk, imádom őket. :D ♥ Támogattuk egymást a tesztben, megtapsoltuk az eredményeinket (Szuper lett az osztályátlag. :D), és...tervezgetjük az év végét. ( Lehet, lesz egy meglepink, plusz persze a kedvenc tanárunkat fogjuk elhalmozni(legalábbis mindenképpen kiemelt figyelmet fordítani rá) júniusban. Mindannyian tudjuk ki az, mondanom sem kell. ) Nyomi módon a többi évfolyamtársunk meg csak lájkolgatja a közös képeinket facebookon, miközben alatta meg arról áradozunk, hogy mennyire jó osztály vagyunk. xD Szegények.
Úgyhogy félig elkenődve-meghatódva a zenesulis tablóra is lefényképezkedtünk, ami persze szörnyű lett, abszolút nem tükrözi a valós énemet...ma meg ugye megbeszéltük a monitort, újabb sor utoljáravagyunkegyüttbúúú jelenet, egy szokásosan remek külön angol, onnan Dalmáékhoz, ahol viszont nem tölthettem el sokat, mivel anya nagyon féltett (konkrétan Alaszka tele játszódik le most épp nálunk) a hófúvásban (!!!), ezért hazajöttem keresztapumékkal, és közös erővel sikerült is kivennünk, hogy hol a francban tartózkodik az út, amin menni szeretnénk. Rohadt durva volt, este, a sötétben, ablakok full behavazva, és a határban a semmi közepén úgy fújt a...hó, hogy csak egy naaagy sötét masszát láttunk magunk előtt kavarogni, hát jó, hogy nem csúsztunk az árokba...o.O Yapp, szóval, mivel alig tudtam egyátalán bejutni a házba, holnap ki semmiképp nem megyek, ami azt jelenti, hogy itthon csövelek ifi hétvége kezdetéig. :D

Legalább lesz egy értelmes péntekem, hála az égnek. Ami azt jelenti, hogy elolvasom a Szent Johánnát, amihez még nem sokára visszatérünk, befejezem lehetőleg Anne Rice Interjú a vámpírralját is, nézek néhány filmet a listáról, meg ami az imdb-n be van jelölve, elkezdem a SupNat 3. évadát (ehhez is visszatérünk), kuksolni a Misfitset, lehetőség szerint a Downton Abbey-t is, lehúzok egy újabb tucat zenealbumot, mostanában lapozgatom papa versesköteteit is, sőt, úgy az egész könyvgyűjteményét. :) Művelődős Friday. :D Este meg lazulás Lilcsékkel.♥♥
Aztat mondja, hogy...Szent Johanna 8. Jaj, emberek, ki nem lehet fejezni szavakkal. Majd elsírtam magam gyönyörűségemben, minden álmom teljesül ezzel a cseszett sorozattal kapcsolatban. Végre, végre mindenki  a főszereplő szemébe köpi, hogy egy lúzer baromarc. (Ezek a szóhasználataim...csövéles, lúzer baromarc...jajte :D :D) És nyolcvan százalékban Cortezről és a többi szereplőről is megtudunk sok hasznos információt, egyébként olyanokat, amiket nem is gondoltunk volna. Ricsi továbbra is totál az életem szerelme, Cortezre és Kingára még mindig iszonyatosan felnézek, és ahogy Renáta kezdi beismerni a hibáit, meglepő módon, kivívott tőlem egy kis tiszteletet. Egyszóval, keblemre, imádom ezt a kis könyvsorozatot. Igen, direkt nem spoilerezek, pedig ennek a könyvnek minden második mondata az, legyen annyi elég, hogy olvassátok csak...búú, holnap nem fogja tudni olvasni Gézcsi, mert nem leszek ott. :(

Felháborítóan imádlak, te, te kis olcsó lányregény...:D Igen, egyébként Géza megaszondta: "Szóval ez az a tipikus vécépapírborítós könyv, ami túl egyszerű olvasmány és ezért imádja mindenki" - kérdőn pillant rám, én pedig elismerően rábólintok. Átlátta a helyzetet. :D
A másik meg...ajj, SupNat 2. évad. Végigbőgtem a két befejező részt, holy Jesus, de emberi az egész szituáció. Már csak attól így többszörös halálozási rohamok törtek rám.
Ja, meg a kinézetről mondanám...ja, ugyanolyan alapú, mint az előzőek, nekem mégis jobban tetszik. :) (Főleg a Blink 182 idézettel ott felül, bal oldalt...:D)
Ujj, mindjárt kivágja az ablakot a szélporhómindencucc keverék...csinálni kéne valamit.