Ahh...akkor kezdjük a mai nap elején. Rettenetes nagy lelkesedéssel (Pest, Ágiékkal, Szent Johanna, wííí!) indultunk Budapestre Ági legédesebb♥ nagyszüleivel, vonatoztunk egy órácskát, majd Ildi (Ági nagynénije) segítségével vettünk villamos jegyeket és miután pihentünk egy kicsit a lakásán Budán, fel is szálltunk arra az igen higiénikus és kényelmes (ez van, ezt kell szeretni. :P) villamoskára, amivel átrobogtunk Pestre. (Ma kétszer is láttam Lechner Ödön Iparművészeti Múzeumát! :D Ez nem tudom, hogy miért olyan nagy szám, de király!) Nem sokat kajtattunk a dedikálás helyszíne után, igazából vitt a tömeg. Mivelhogy többezer(!!!) ember várakozott a nyomorult színház előtt. Hey everybody, köszöntelek titeket a Lagerban...hát kábé. Rendőrök felügyelték az egész teret, és akik szépen becsületesen végigállták a sort, azok se nem dedikáláshoz, de még könyvhöz sem jutottak. (Gondolhatjátok, ezek nem mi voltunk. xD Észrevétlen taplóság forever...-.- :P)  Hát bizony aláíráshoz mi sem jutottunk, nem csodálom, szegény Laura reggel tíztől azért elájulhatott ott a gázkamrában, if you know, what I mean... A lényeg, hogy végül egy órás várakozással megkaptuk a könyveinket, ügyesen befúrtuk magunkat a sorba, dohogtunk egy kicsit pár másik sorban állóval, ésésés vettünk Was kostet das zimmer? pólót SzJG nyaklánccal und I ♥ Zsolti karkötővel. :) (Ahh, azért mégsem akartam ott elsírni magam, amiért nincsen I ♥ Ricsi kitűző és karkötő. De nagyon szomorú voltam. :(((( Huszonharmadik életem szerelméről nincs még semmi emlékem!)  Volt még egy kis mekizés is (vaníliás-epres pite<3), megint szerencsétlenkedtem egy sort, mivel ugye sosem járok ilyen gyorséttermekbe, aztán sétálgattunk, körbejártuk az Allee-t, (ha tudnám, hogy a frászba kell ezt ragozni...) és bár azt hittem, nincs zsém, mert tényleg nem volt sok, de sikerült még vennem egy elég tetszetős piros tornacipőt,  és egy pasztell színű napszemüveget, hála az égnek megint van nem ripityára tört. ♥ Yap, úgyhogy ez király volt meg egyébként I luv Budapest. :)
De most jön a neheze...a könyv. Oké, kétféleképpen tudok hozzáállni. 1: Woohoo, SzJG 8., és befejező rész, és azanyád mindjárt sírok, keressük ki a Ricsis részeket ésszeretlekMáday imádlakSzJG! ♥♥
2: Ahh. A vég. Renáta már megint túl fogja komplikálni. Pofázik mint állat, már a második oldalon...Nagyon kiváncsi vagyok, hogy egy ilyen sablonos aranyba foglalt címből mit hoznak ki! És minek szedték ezt széjjel?! Bitch, please! Elveszi az élményt!
Okay, és akkor megpróbáljuk ötvözni ezt a két hozzáállást. Igérem, ha el is olvasom pár napon belül, csak jó két-három hét múlva lesz véleménynyilvánítás, hogy mindannyiótoknak legyen ideje lapozgatni.

bisous