nem spamelek többet Deant, igérem, még ha annyiraaaa....

azon kívül, hogy ultrahelyes, intelligens gönyörűségem , ilyen képpel jellemezném magam ezután a hét után...öhh. Tudjátok, hogy mi a terápiám a hónapokban (Mosoly reggel, mosoly este, azzal fekszem, vele kelek, még akkor is, ha néha átmenne...olyan kis...Joker vigyorba.), úgyhogy...sóhajtozok itt, és azon gondolkozom, hogy vajon még egyátalán méltó, érdemes-e az idegemet tépő embertelenül értelmetlen, agyleszívó kis észszipoj dolgokról beszélnem, ésésés...nem. Egyszerűen úgy odamennék most úgy valakihez, és megnyugtató mosollyal azt mondanám, hogy fuck you...very, very much fuck you. (Ja, sokszor leírom életem értelmetlen pillanatait, amiket szabályosan úgy érzem, hogy eltékozlok, amikor a matek...meg a teória...meg az állandó buszozás. Ez már sok ily piciny pofátlanul szofisztikált úrleánynak, mint jómagam...) Szóval nem fogok megint elkezdeni nemtommit szidni és hasonlók, mivelhogy megvan a teóriám erről az egész rohadtul értelmetlen ésés rohadtul idegesítő kilencedik osztályról...(Nem merek belegondolni, hogy ki találhatta ki ezt az évfolyamot alapsulira...öhm, nem tehetem meg, hogy gondolkodjak róla, mert ha valaki/valami többszörösen elhalálozik a fejemben, az már baj.)

Hűű, a torna most az egyik legjobb tantárgy, mert most nem látom értelmetlennek, hanem valami eszméletlenül tökéletes világ elleni haragom és egyéb nagyszabású pszichológiai, vallás-és társadalomtudományi eszmefuttatásaim fizikai kivetülésének. Éés mindez annyira deprimáló, hogy el nem tudjátok képzelni.

Anyway, I am fine...péntek este van, és a tudat, hogy holnap nem kell újabb teljesen ép ésszel felfoghatatlan módon reggel hatkor kelnem, kisimult, nyugodt arccal és tízkilométeres sötét barázdák nélküli szemmel kelekek fel holnap...ez fenomenális. Az élet apró örömei. Mint ahogy a mai cipő illetve ruhavásárlásom, és Rékáékkal levésem, ami rájöttem, hogy annyira hiányzott, hogy alig bírtam elhinni, hogy én most valami olyat csinálok, amit szeretnék, akarnék és főleg lenne értelme csinálni. Wow, hihetetlen. And in the other case, ott van egy barátom (eegy barátom, ő azért már nem csak egy sima egyes...), akivel már csak beszélgetni is felemelő volt, nem mégha megjön majd sítúráról.

Yes, I can take it, nem érdekel, és már letettem róla, hogy megértsem, mi a jó büdös lábzokniszagért gondolják azt a mi iskolánkban, hogy annyira retardáltak vagyunk, hogy egy kijelentésre nem bírjuk felfogni, hogy tanuljunk arra a szájbatojt monitorra, nem, minden áldott percben, ha lehet, másszon minden tanár, diák, takarító is aztán tőlem, a pofámba, hogy belém neveljék azt a kétségbeejtően veszélyes ösztönt, annak érdekében, hogy szarrá tanuljam és fárasszam magam a monitorra, anélkül, hogy reálisan és logikusan gondolkodnék róla. Ez, esküszöm, hogy egy fejlődésben lévő tinédzserre kimondottaaaan kockázatos...azok a szellemi sérülések, amiket ezzel a hozzáállással lehet szerezni, valami eszméletlen. És a jónép bele se gondol, oszt csodálkozik, hogy szegény kis agyatlan, nulla IQ-szinttel (mer miér ne?!) rendelkező diákocskája telibevégtermékezi a gondosan felállított pánikhatást gyakorló és kimondottan propagandatikus, sőt, meg merem kockáztatni, szélsőséges utasításait. Egyszerűen NEM, bazdmeg.

Ma is tanultunk valamit. Az jó égért se hagyd magad befolyásolni. Véleményt meghallgatni, és azáltal egy döntésben kompromisszumra jutni, igencsak értelmes gondolkodásra vall, de szó nélkül tűrni mindent és elhinni...örülnék neki, ha nem találkoznék az élet minden egyes szegmenésben ilyen eszméletlen méretű manipulációval. Mind jól tudjuk, hogy nem a tévé és az internet a taktikázás, mesterkedés legnagyobb fellegvára. Hanem maga az ember, hogy a humán tudat milyen mértékben tudja befolyásolni akár a saját világról akotott biztos képedet, az...az néha már nem egészséges. Ez a társadalom. Manipulatív szociopaták násztánca.

Köszönjük szépen ezt a mai példátlan szociológiai előadást.

Egy kicsit vidámabb téma, ma meg is néztem a The Vampire Diaries 4x14-ét, és...hmm. Ez nem lesz egyszerű. Változatlanul rohadtul örülnék, ha egy kicsit jobban a karakterekről szólna a sorozat, kevésbé erőltetett tempóban. Vannak benne apróbb mellékes hibácskák is, de azt hiszem, elég elhanyagolhatóak. Nem lesz most nagy spoilerezés, a csavaroknak, visszatérő karaktereknek örülök (Kath...erine. :D), és ne haragudjatok, de az az új vadász srác a skót akcentusával valami rohadt brutális. Hova fejlődik a világ?! Ez, ez a srác maradjon, oké? Kell. 
Mint mondtam, a csavarintgatások változatlanul jók, a szereplők/színészek jól néznek ki, a játékuk korrekt, csak a karaktereik vannak elcseszve, úgyhogy összességében...várjunk csak. Van még itt valaki, valaki, aki mindig mindenki fölött áll. Valaki, aki a viharban is halálos nyugalommal vigyorog az összes szerencsétlenre...ő pedig nem más, mint Klaus Hibridpapi as. Joseph Morgan őtökéletessége. Ez már annyira laza, hogy ez már túl laza. Mindenki majd megőrül a gyógyír, Szajlesz (esküszöm, ennél rosszabb nevet...) meg egy kis vérszívás, ez  meg hidegvérrel ül Gilberték nappalijában, arra várva, hogy megbosszulhassa az öccse halálát, és azt hittem, hogy egyszerűen hátast doboook, amikor csak úgy felkelt, majd mint valami teljesen hétköznapi dolgot, lefordított egy arámi (érted, Jézus anyanyelve!) szöveget, olyan kiejtéssel, hogy három óráig kapirgáltam az állam a padlóról. Mikor mindez megvan, önelégült viggyorral annyira jön rá, hogy idiótákkal van körülvéve, és a rész végén megállapítja, hogy valami szörnyűség történhetett Bonnie-val, mivel ki tudott jönni a házból, és mindezt olyan arcmimikával teszi cseszdmeg, mintha arról beszélne, hogy reggelire mit egyen. Kis Elena meg Damon figurákat eszik ez a pasi reggelire, sejtettem, egyébként... Ezek után még, nem elég, hogy arámiul trollkodott, megszervez magának egy jó kis hajtóvadászatot (értsd:Tyler), majd ruganyos kis libegő lépteivel kisétál az ajtón, és aszondja a sokk hatása alatt lévő Caroline-nak, hogy szeretetet, megbocsátást, könyörületet mutatott, azért, mert szereti Caroline-t, majd lazán elmosolyodik és elsétál. Hopp, nem hallom, hogy Klaus sokkal férfibb lenne, mint Stefan, Tyler vagy Damon? Óóó, ott a ponty.
Igen, ez a rész megint teljes mértékben felkeltette az érdeklődésem, jó volt, eseménydús, izgalmas, értelmes...király. :D

Nos, és befejeztem a SupNat első évadát is, de inkább nem is mondok valami nagy kunsztovú véleményt, szerintem előző ötven bejegyzésben is csak erről beszéltem. Ez nem "csak egy" kultsorozat. Olyan páratlanul és elképesztően adja át a fantasy realitását, hogy azt hiszem, hogy ezt egyetemen kéne tanítani!

good night, bitchez...bisous always...:)