Igen, mostanában tényleg  minden úgy megy, mint a karikacsapás.

That's obvious, nem? Ez úgy adja magát...
Na, elég volt ebből a kényelmetlen szenvedéstörténetből, írjunk valami értölmöst. Fuck yeah módon gyerekek, egy újabb rovattal jelentkezem, amelyben néhány hozzászólással járulok hozzá a világ történelmének alakulásához. Perfect. Igen, tudom, a weheartit-ot is mán kéne bővíteni, de most nincs valami túl sok képösszeállításom vagy valami. Ám azt megígérhetem, hogy amint elolvastam a Csillagport, máris passzolom a könyvről összefoglalt véleménykifejtésem. (hah, szeretem ezt a szót, főleg órán megkérdezni: "Kifejthetem a véleményem az üggyel kapcsolatban?" woohoo, intelligens humor overloaded) Öhm, na de akkor miről fogok majd dumálni a másik rovatban? Hát mivel ugye kritikulni írott művekkel összefüggően kritkulok (úgy érzem, elvont műveltségi szintem magaslataiból muszáj szólnom az aljanéphez...), ezért talán kevésbé kifinomult és profi (értsd: totááálisan elfogult, fangirl mode) kijelentéseimet is kinyilvánítom majd egyes filmekkel, sorozatokkal kapcsolatban. De, azt hiszem, hogy nem árt leírnom gondolataimat a komolyabb földi dolgokról sem, mert rájöttem, hogy akármennyire is azt akarjuk, hogy ne érdekeljen az, ami körülöttünk zajlik, csak akkor fogunk tudni változtatni, ha...érdekel minket.  Yaapp. Micsoda társadalomkritikus lettem hirtelen. Anyátok, soha nem akarok kritikus lenni. (Persze már írtam néhány ilyen művet...xD) Ez annyira beteges és rossz szó, hogy elmondani sem tudom. Mert az, aki nem hajlandó kompromisszumot kötni és nem túl kegyetlen lenni...azazz mit fog itten csinálni?! Na jó, tényleg csak a szavacska nekem olyan fura, egyébként teljes mértékben amellett vagyok, hogy nyilvánítsunk véleményt mindig, minden körülmények között mindenről, mert így hallja meg a világ a hangunkat, így lehet bármiről is kialakítani egy ép, objektív képet a fangirlekkel telecseszkedett bolygónkon.  (haha, mintha én nem lennék az...)
Nyap, amúgy...semmi az égen s földön nem történt ebben a két napban, egyre jobban félek a tanárok monitor előtt hangulatától és a kilencedik monumentális befejezésétől. Kérlek, ne bánts.
Na de van még egy brutális, apokaliptikus méretű igazi sokkolóan gigantikus hírem...nézem a...Supernaturalt. *tapsvihar* Igeen, hoúúnapokig kellett győzködni, hogy traditional whovianként én ebbe belekezdjek, mert ugye anno 2005-ben amikor hazajöttem suliból, már néztük is Doctor Who-t unokatesómmal...és ugye ez a filmsorozat is akkor kezdődött. (Egyébként meg kell, hogy mondjam, odavagyok az ilyen 2004-05-ös kezdésű cuccokért...) Szóval így 2013-ban kissé röhötséges, nevettető visszanézni az akkor effektekkel készült epizódokat, és igen, van benne pár olyan pici momentum is, ami kifejezetten azt az érzetet kelti, hogy ez ilyen megtervezett történet meg satöbbi, de az első két rész után rájöttem, hogy ez egy kultsorozat, emberek! Még akkor is, ha akkori pár részlet nevetséges benne, és tudjátok min lepődtem meg a legjobban? Amitől én a legjobban féltem, hogy milyenek lesznek benne ezek a démon izék...És na jó, a látvány az első évadban egyszerűen pusztító, de eme lényeknek a létezésük és életüknek felfogásuk, valami kbszott zseniális. Egyetlen egy percre sem éreztem, hogy ez a lény a való életben nem létezhet, mert olyan jó logika alapján magyarázták meg a srácok...igen, a srácok.
Jensen FuckinCharm Ackles. Ok, túlzás azt mondanom, hogy az éjjel vele álmodtam? :D Hát ez a gyerek valami halál laza, és mégis elég mély érzésű, és legfőképpen nem egy férfit imitáló porhüvely, hanem egy...egy érző emberi lény. (Ezt neked Twilight, ezt neked, Edgár Kalen!) I preciate that...seriously. Jó, eddig nekem ez a gyerek mindent visz, és annak ellenére, hogy az a Padalecki srác, aki Samet játsza, engem annyiiira nem fogott meg, de így, mint valami couple, testvérpárosként tökkkééletesek.
Igen, szóval majd' elsírtam magam, hogy egy ilyen jó régi-új sorozatot nézhetek a Trónok harca hiánya után, thank you...

Jaa, úgyhogy meg is lenne az ilyen vizujalizálós bejegyzés is a hétre. Hope, ti is jól vagytok meg minden, Jons épp írt is nekem, megyek, elolvasom, meg tovább nézem a Supersuckomat (Yap, így hívtam a Supernaturalt mielőtt ismertem volna. :D), ilyenek. És kérek titeket, imádkozzatok/szorítsatok (kinek-kinek melyik a legoptimálisabb), because the winter is coming a monitor személyében.

bisous always, Estylle