Na, halljátok népek, itt vagyok, épen, egészségesen... :D
Ma megint kimentünk korizni. És hát azon kívül, hogy nagyon jót beszéltünk meg csusziztunk valami eszement felszabadító volt NEM tanulnim nem rágódni a felvételin...á, you set me free, Lord. Igaz, reggel egy kicsit veszekedtem anyával, de végül is elmehettem. Sokan voltunk, mondjuk mindenkivel tudtam tölteni egy kis időt, és ez számít...én, Lilcs, Réc, Ádám, Katic, Erzsu, Norbi, és egy újonnan megismert srác, Márk. :) Persze a pályán még összetalálkoztunk egy csomó emberrel. Főleg ma Ádámmal és Récsivel beszélgettem és koriztam (meg megittuk a szerzetes teát meg megettük a nem szerzetes muffint :P), de abszolút jó volt, nem csak komoly témákról ment a témázás, röhögtünk is közben, a többiekkel hülyültünk.

Uhh, azt hiszem, lenyugodtam csütörtök óta. Most már tudom, hogy menni fog. Nem fogom engedni, hogy a suliban leszívják az agyam, vagy hogy csak a felvételi meg a felmérők legyen a téma májusig. Kész, vége, elég volt! Kedden pedig leteszem a furulyavizsgám, csütörtökön megcsinálom a felvételit Pápára és már csak marad a monitor. Tegnap azt mondtam volna, hogy egy ideg vagyok, sőt még ma reggel is sírtam...de teljes békesség lett bennem, a mai nap miatt (is). Ez az egész hét annyira, de annyira kegyelemmel teli volt..épp beszéltük is Ádival, hogy a péntekünk mindkettőnknek mennyi csodával telt...hát az is, imádkoztam a matekért, hogy könnyebb legyen, erre odaadja a másik osztály a feladatlapot! Szétizgultam mindenem a teória miatt, erre megírom 20/20 pontra, a háromnegyedében segített a tanárnő, egy hibás kérdést pedig a vizsgáztató, öhm, idézem: "Én aztán nem vagzok hajlandó cseszekedni, nem kell kijavítanod." És kipipálta a kérdést, amin összevitáztak a tanárnőmmel, hogy jó-e vagy sem. :D :D Így lett kitűnő a vizsgám. xDD Hát mondom, ilyen nincs, beszarás...de annyira hálás voltam/vagyok érte!! 



És az ifi ... obviously, remek téma volt. :) Szóval, asszem túl fogom élni a félévet, ha ezek a hétvégék erőt adnak, akkor túl fogom! Dicsőség az Úrnak ezért a hétért, hogy ő bíztat, és az eszem minden felmérő alkalmával.

Úgyhogy szükségem van nem csak az Istenemre, hanem a barátaimban megnyilvánuló csodákra is, amiken hihetetlenül képes vagyok ámulni, milyen hatalmaaas dolog ez, hogy ilyen emberek vehetnek körül! Hogy velük adhatjuk egymásnak a szeretetet...ez az egyik legmegnyugtatóbb tudat a világon, hogy Isten az emberek között és az emberekben is ott lakozik. Fenomenális.

Úgyhogy ezt a hétvégén teljes mértékben az Úr dicsőségének fogom szentelni, hálát adni neki, a korizásért, a barátokért, a családért, hogy átsegít minden nehézségen, hogy amikor azt mondom, nem bírom tovább, akkor fényes, gyönyörű csodaként mégis valami hajt, és néhol teljesen vicces az, már csak azért is, mert annyira nyilvánvaló, hogy Isten munkált itt. Például a matek felmérőnél. Uram, kérlek könnyítsd meg, légy az én eszem...erre, lediktálják az összes feladatot. :D :D Amarha, ez azért nem semmi! Ő tényleg mindenbe be tud avatkozni. The 1st Praise weekend, ha már net böjtre nem tudom elszánni magam, tartok helyette Dicsőítő hétvégét. :D Megírom a dalos novellámat, és már tudom milyen dalból, az Úrnak nevére, neki ajánlom fel! Holnap megpróbálok teljes szívemből olvasni a misén, és beszélni is fogok emberekkel, Norbival (muszáj...), Lilcsiékkel, Ádámmal megbeszélem, hogy mikor menjünk ki (csak most jöttem rá, hogy igen nagyon hiányzik), ésésés boldogan megyek keresztül rajta! :)

Let the praise of my heart be so gorgeous to You, oh Lord, my savior, my fortress, my redeemer, the king of my soul!