maybe needed some...

Hát, gyerekek, csak kapkodom a fejem napról-napra ide-oda, és minden egyes percben a meresztgetem a szememet, hogy mégis mi a szar történik?!

felvételi -ehehe, túléljük...
felvételi körül bibaszkodások - idenyugtatót...
félévik, teóriavizsga, furulyavizsga, március 15. műsor a monitor után 1 nappal, EGY NAPPAL, cseszd meg, magyarországi felvételik, bizonyítvány

öö...this is too much stress, cannot take this, do you hear me, I CAN'T! God, do you hear me? Please, be my brain in these days...heh, nem, Istenen kívül nincs kihez fordulnom...a többiek mind ugyanolyan idegbetegek, akárcsak én, mindennapi görccsel indulunk suliba, nincs más témánk, csak az előbbiek and we are just dancing, dancing with beautiful, passionate steps on each other's nerves. És ez...kikészít. Mást sem csináltam eddig a héten, csak vizsgára meg dogára tanultam. Nem írtam tovább a kritikákat, nem írtam cikkeket, nem olvastam szinte semmit (!), mert egyszerűen képtelen vagyok fellélegezni, amíg fel nem vesznek! Pápát márciusban tudom meg, a Selyét meg csak májusban. -.- Fél év ideghalál, vagy mi?! Emberek, matek korrepre fogok járni, egyszerűen nem...nem vagyok hajlandó annyi időt áldozni rá, hogy megbízzak magamban, hogy megy. Mert fel kell venniük, muszáj, ez az (egyik) álmom. Jelenleg no. 1 bakancslista...(hamarosan az oldalon...)
Nem, nem, nem. Nem tudok mit mondani. Megpróbálok eltekinteni minden zavaró, idegesítő tényezőtől, because I only trust in God. És ez a legbiztosabb módszer arra, hogy ne kezdjek el...begolyózni. Na meg a hétvégék, kori Lilcsiékkel, filmnézés. :) A pénteki ifik...a márciusi lelki nap...a fény az alagút végén, amelyben a lámpásom csak a Jóistenbe vetett bizalmam.
Késő van, holnap összehozok valami értelmeset...ja, és a pályázatról is írok, amire jelentkeztem...