Höhö, hát igen, hétvége, ottalvás, egy csomó film és kritikai beállítottság...lássuk, mit lett belőle.

A pénteki nap a hossza ellenére mégiscsak elment, zenesuli után (ehembereeek, egyest - ötös Mo. - kaptam teóból, vért izzadok, amikor fejben megállapítom a mindenféle kvint megt kvartsextakkordokat, de van zeneteóriai tudásom, éljen!) elmentem  kiváltani A Szent Johanna Fuckin' Retardgimi 3. részét (ugye meséltem, hogy anya azt vette meg, miközben olvastam és a könyvesbolti srác reakciója, stb... :D), azazhogy megjött a Panta Rhei könyveinek legnagyobb kritikusa. :P Na jó, mit ne mondjak, a srác enyhén vigyorgott, amikor odavetettem, hogy szeretném kicserélni ezt a  cuccot, és bár már nem igazán fért volna bele a határidőbe, megengedte, hogy kicseréljem, ő megmondta az édesanyámnak. :D :D Öhm, picit volt kínos a szituáció...xD De végül hosszas keresgélés után (éreztem, hogy az eladócsajjal összelesnek, amikor motyogok a polcoknál és ráncolom a szemöldököm...:D), kb. tízezerszer jártam csak körbe a boltot, kijöttem a Csillagporral (Halleluuuuja, végre megvan a kedvenc mesém könyvben!! :D) éééés a...a Dorian Gray arcképével, angolul. Ezzazz, klasszikus angolul, telitalálat. Ja, meg persze bónuszként kaptam egy (szerintem a csajszi is tudott, rólam, úgyhogy kettő) elégedett fejet...nem, abszolút nem feszengek, ha belépek abba az üzletbe, cseszd meg!
Nos, és ezen események után elmentem ifire, ami nagyooon jó volt, megérte bent maradni érte. :) Zenéltünk, játszottunk, beszélgettünk, brutál igerész, tökéletes. ♥ Na jó, a játéknál voltak...hmm, furcsa részek, de mivel még nem vagyok egészen tisztában az egésszel, inkább nem mondok semmit. De nagyon jól éreztem magam, tartozok valahova, szeretnek, és értékesnek tartanak, ez az egyik legjobb érzés a világon! 
Szóval, Dalmával és Lívivel hazajöttünk buszon egy nagyon jót beszélgetve, és aztán Dalmával még vagy éjfélig dumáltunk mindenféléről, reendkívül turbék-turbék volt (!) :D, közben-közben Hollywood Hírügynökséget nézve, aztán fél egykor még megnéztük az Interjú a vámpírralt, és hát olyan három-négy felé aludtunk el, nem tudom pontosan, úgy kidőltem...:P Délelőtt meg még megnéztük a Kedves John-t, és hát heart attack gyerekek, no one will ever know what did he or she miss when didn't watch Dear John...omájgad, kritikát most nem írok róla, csak annyit mondok, hogy nézd meg, mert embhérthélén...jó, a befejezést egy picit elkúrták, mert igazából fogalmad sincs a végén, hogy mi van, de egyébként magnifique.
Miután Dalma elment, elkezdtem írni a...A Szent Johanna Gimi kritikám. És tudjátok mire ajöttem rá? A főszereplő ürülékkupac jelleme az elején is ugyanolyan, mint amikor még nem csinált semmit, mint a hatodik könyvben, amikor meg már...hagyjuk. Így is nagyon-nagyon hosszú lesz a kritika, mert valami eszméletlen jó könyv, szerethető, és el KELL olvasni, de az a megtépett rongyos kis emberi hulladék, aki a főszerepet tölti be...adjatok már egy péklapátot, te jó ég, roncs, ribanc, egyszer fogná be a száját és hagyná, hogy a gyönyörű, mindent betöltő kiiiiiiiiiiiiváááló mellékszereplők kibontakozzanak, egyszer...jó, nem firtatom, a kritikában tényekkel meg érvelésekkel támasztom alá az állaspontomat, de van egy olyan érzésem, hogy a SZJG rajongók meg fognak enni. Amennyi pozitívummal, talán kisebb, de ugyanannyi negatívummal rendelkezik a sorozat...
Na és hogy  jön a címbe a mi szeretett One Deduction-ünk? ( Nem t'om, miért nem megy a rendes nevük...agyamra ment a sok Sherlock...) Úgy, hogy egyiküknek, Zaynnek konkrétan ma van a szülinapja, barátnőm még Honfoglalóra (!!) is kiírta vagy tízszer...és a helyzet az, hogy már több mint 5 daluk van rajta...a mobilomon! (Iitt kell sikítani egy nagyot...) Igen, nekem a mobilom a tárolója a fél életemnek, szerves része a mindennapjaimnak, mert a fülihalijai lógnak ki a pulcsimből legalább 12 óráig a 24-ből...szóval asszem, hogy tényleg...tényleg átmegyek már "tinilányba". Jó, nem mintha nem bocsáthatnám meg ezt magamnak maj' 15 éves létemre, de...One Deduction?! Jaj, és annak ellenére hogy egy kicsit tettetik magukat, jó a zenéjük...na jó, ettől még nem fogok bepánikolni. Hallgatom, oszt kész, a magánéletükkel meg a Taylor Swiftet zaklató zombikkal meg nem kell törődni, értelmes emberi lény vagyok...
joáj, hát ez lett volna a Tinilányok és John harca a One Deductionnel külön kiadása...:D Pusszantom azokat, akik még mindig hajlandóak olvasni...

bisous, Estylle