Lassan vége a száműzetésemnek, visszatérhetek a megszokott hétköznapokba, de addig is...

Egyes pont: Sokkal többet foglalkoztam az oldallal. Igaz, hogy eléggé suttyó, csúszkáló designot sikerült felraknom, de azért a színek legalább jók...
Kettes pont: Filmfüggő lettem. This is my brand new bullock curse. És imádom.

Hármas pont: Ihletet szereztem az írásaim folytatásához, kihívtam magam egy egyhónapos klasszikus könyv olvasásra.
És ezek a dolgok azért nem olyan unalmasak, mint ahogy leírtam őket az előző bejegyzésekben, de egyébként tényleg unatkoztam.
Akkor foglaljuk össze, milyen említésre méltó filmeket néztem. Hát voltak, amikre nagyon beizgultam, és voltak, amik kevésbé tetszettek...ja, és sorozatokat is néztem.
A Merlin 5x07-es epizódjában végre a szüzike Angel Coulby is kapott valami szerepet, és megmondom őszintén nem volt rossz, sőt...:)
Oké, a Gossip Girl még mindig ugyanolyan színvonalas, mint eddig és hál Istennek itt érthetőek a szerelmi konfliktusok, indokoltak, logikusak, az események úgy követik egymást, hogy az akár valóság is lehetne.
Hú, mit is mondhatnék, A sötét lovag-Felemelkedés egészen odakent. Ezt megvitattam Ádámmal, de azt még itt is el kell, hogy mondjam, hatalmas pozitívum, hogy több szereplőt mozgat meg a történet. Ezt imádtam benne a legjobban. Nem csak a központi eseményre koncentrál, hanem arra, hogy a történések és a szereplők harmóniában legyenek. És mindenki végre megkapta a maga kis sztoriját, még a főszereplő sem lett elfelejtve, mint általában, egészen fejlődő jellemet és izgalmat mutatott végre Bruce Wayne a sármján kívül is. A macskanő alakja nem a szokásos cicamica verzióban egészen meglepő és nagyon-nagyon jó húzás volt, szerettem a karaktert, annak ellenére, hogy nagyobb jellemfejlődést kapott és több mindent tudtunk meg róla, mint Batmanről az egész trilógiában. xD Anne Hathaway tele volt élettel, nagyobb a színészi vénája, mint bármelyik beskatulyázott Macskanőnek annakelőtte. Nem hiéba az egyik kedvenc színésznőm. Alfred, azaz Michael Caine mindig is az egyik gyengepontom a filmben, körbelengi az az érzés, amiről tudod, hogy ez a film Christopher Nolan munkája. Szeretnivaló, csípem a bácsit. :D Na de akire a legbüszkébb vagyok, az a kedves Blake nyomozó, elején még közrendőr, aki kilépve végre a sötétségből megmutatta, hogy lehet nem pénzbenfürdő milliomos hőse is a városnak. Huhú, tapsot emberek, igazán megérdemli Mr. Levitt, jó alakítás, kezdi használni az érzelmi palettáját is a művész úr. A zene és az operatőri munka pluszpont, majd elájultam a kimászokatöbbméteresbörtönkútbóllikeaboss jelenetnél.
Éjfélkor Párizsban. Rendkívül vevő vagyok az ilyen filmekre, és hát igazából a legelbűvölőbb ebben a filmben maga a helyszínválasztás, a hangulat, a zene volt egyszerűen körítve az alkotás mélyebb mondanivalójával. Nem, a főszereplő lehetett volna sokkal kiforrottabb is, nem igazán Owen Wilsonra szabták ezt...de a mellékszereplők...Dalí, Hemingway, Fitzgeraldék. Nagyon élveztem, hogy ilyen jól eltalálták őket, a szerepekre kiválasztott színészek tökéletesek voltak, de a karakterek kaphattak volna nagyobb teret is, mert igazán jók voltak. Igazából Hemingway mondjuk durván ki lett figurázva, de annyira imádnivaló volt, nagyon eltalálták annak az embernek a gyengéit.
És akkor most beszéljünk a...Hajnalhasadás 2-ről. Hogy miért nem néztem meg az első részét, sőt a Napfogyatkozást se? A New Moon után tudtam, hogy ebből aligha lesz jobb, ha a maradék pár rész is egy intellektuálisan mindenfajta érzelmet, logikát, emberséget, realistást, történetvezetést nélkülző nagy kalap az emberi faj legmélyebb bugyraiban elfogadott hányás szerű folyadék lesz...és az lett, kérem szépen. Krisztinek még mondtam is, hogy nem volt rossz, aztán újraértékeltem. Nem, nem volt rossz, ez filmkészítés totális leamortizálása volt, amire csak az dobja ki a pénzt, csak az sétál el a rühes moziig, aki meg akar nézni vagy két órányi képsort tele nevetséges kutyát imitáló farkaseffektusokkal, meg egy semmitmondó "sztorit", és kész, még nem is rögtön kap agyfszt, ha ez nem elég, hanem kb. huszonnégy óra elteltével, addig lappang benned, tapasztalatból mondom. Olyan sztoriszálakat csesztek ott el, hogy csak fogtam a fejem, mondom gyerekek, senkit nem érdekel, öt másodpercnél több magyarázattal, hogy hogyan csesződtek oda azok a kikrt amazonasi meg orosz meg mit én tudjam milyen vámpírok, he? Na jó, ebbe most inkább bele se megyek, oké...? A Hollywood Hírügynökségnek van erre egy csodálatos videója, színugyanazon véleménnyel vannak erről a filmről, mint én, szóval meg lehet tekinteni. Egyátalán, akkor hol tartunk, fejlődőtt valamit ez a fos az első rész óta? A válaszom: nem. Á, nyugodtan hagyjuk ki csak az összes fontos információt, amit Meyer beleírt, a könyv még legalább művészetileg rendben van, de a filmek...Az egyetlen, amit szerettem a Hajnalhasadásban a sok új (Kifejtetlen!!!) mellékszereplőn kívül, az a csatajelenet volt. Tényleg, olyan jó volt, hogy a film végén történik is valami, hogy majdnem elsírtam magam a gyönyörűségtől, hogy van benne valami, erre...KIDERÜL HOGY CSAK LÁTOMÁS VOLT az egész rhdt csata!
Te jó ég, pedig milyen jó kis jeleneteket kaptak, a Volturi, Aro csodálatos, dilis, imádtam VOLNA, és lett benne VOLNA valami jó, valami izgalmas, de nem, vágjuk haza az egész sagát, csináljuk még több ilyen sablonos hülyeséget...
Wow...ez most nagyon jól esett. Ma nyugodtan fogok ágyba bújni, hogy ezt végre kiadtam magamból. :D
Hehe, akkor beszélek inkább valami általános témáról. xD Egész jó napom volt egyébként, megnéztem a Becoming Jane-t is, de adok neki egy éjszakát, hogy lenyeljem, meg ne legyek túl elfogult a jó színészek miatt. Viszont elég nyomasztó hangulat volt ma itthon, mert elhunyt a keresztanyum édesanyja. Reggel kómába került, és puff...Isten nyugosztalja.
Holnap pedig kezdődik a 30 Day Classical Book Challange-em egy jó kis Jane Austennel mindjárt, és úgy tervezem, egy hosszú séta alatt tervezem majd meg az írásaim.
Jól esett ez a kis lélekkiöntés az új játékomról, a filmfüggőségről, és a Twilight-fanok legyenek szívesek nem minősíteni az érzelmi kirohanásom, de én legalább mutatok valamiii érzelmeeet. :D :D Komolyan, bocsi.
bisous