Viszket a fejem...

Intelligens lényekként leeshetett a fönti mondatból, hogy mennyire értelmes bejegyzés lesz is ez...xD Csak ugye ma a temetőt róttuk...szakadó esőben. Mert miért is ne legyen csak még lehangolóbb...?! Tudjátok ha hiányzik valaki, akkor két dolog történhet veled. Vagy minden nap muszáj lesz a sírjánál gubbasztanod, vagy öntudatlanul is elfojtod az emlékeket és amikor szembe kell velük nézned az túl sok egyszerre. De azt hiszem, az évek múlásával egyre könnyebb. És persze az is jócskán megkönnyíti elfogadnom mindezt, hogy tudom, a szeretteim nem vesznek el. Sajnos én az a típus voltam, persze érthető módon, hisz még csak tizenegy éves kislány voltam akkor, aki nem bírt szembenézni a tényekkel olyan szempontból, hogy csak nagy ritkán jártam a nagyapa sírjánál. Nekem ő több volt, mint egyszerűen a nagyapám, Papa volt minden, amire hagyatkozhattam, amikor apámra gondoltam. Borzalmas volt az az év, amit a betegségével töltöttünk, a végén mégis furcsán békés lett minden...mert úgy éreztem, segítettem neki, és nem bánom, hogy nem szenved tovább. Most mégis nagyon bánt, hogy minden hozzá kötődő emléket mélyen eltemettem. De azt hiszem, három év után már sokkal könnyebb volt ott állni...könnyebb és megnyugtatóbb. Még mindig szeretem és tudom, hogy vigyáz rám. De soha nem tudhatta meg így, személyesen, hogy mi lesz belőlem, és azt sem, hogy olyan személyiség lettem, mint ő maga.
Jaj, ne haragudjatok, hogy itt a tiszta személyes életemről összehalandzsázok mindenféle emlékfoszlányt, amit úgyse értetek...na jó, hogy ez itt az én blogom, de akkor is.

Na jó, már nem csak az idő lehangoló, hanem én is. :D Csak...örülök neki, hogy végre kezd mindaz a tudatomra ébredni, amit akkor pár napi sírás után olyan gyorsan kizártam, és megfogadtam, hogy többet nem fog fájni...ó, pedig dehogyisnem. Buta voltam, hogy annyira tagadtam, buta, kicsi és tudatlan. De most már érzem, amit akkor képtelen voltam, és ez egyben felvidít és elszomorít. Jaj, most mit mondjak...nem is akarom ezeket leírni, még elijesztek valakit. xD
Megígérem, holnap, ha jobban leszek, írok egy kevésbé...fura bejegyzést. Most viszont, jön a Bor, mámor, Provance. :)

bisous, we♥itben találtok felvidítóbb képeket. :D