The pillars of my fuckin' life...2012.08.22. 21:42, Esytlle
Talán azért írtam így a címet, mert magyarul valami teljesen mást jelent, számomra. Kevésbé vagyok bosszús, inkább csak gondolkodom, ezért ez is megteszi.
ELMÉLKEDÉS KEZDETE
--ha nem akarsz mindenféle hülyeséget olvasni, akkor hagyd ki ezt a pár bekezdést--
Igen, már megint rám tört a gondolkodjunk a jövőnkön, álmainkon szindróma...Írok. Befejezek és újrakezdek, elvetek és ötletelek. Gondolkodom, Bibliát olvasok. Furulyázok pár ifi számot. Újra és újra elindítom a kedvenc számomat A katedrális soundtrackjéből. Inspiráció kell. Hogyan írj le egy olyan dolgot, amit még nem tapasztaltál és félsz, hogyha a képzeletedre hagyatkozol, akkor nem lesz hiteles? Egy megoldás: figyeld meg. Tárgyilagosan, de írd le tele érzelemmel. A pillanatot ragadd meg, a harc előtti csendet.
De vajon sikeres leszek-e? Lehet-e egy boldog családom meleg környezettel, vagy ugyanazt kell átélnem, mint édesanyámnak? Én itt vagyok neki. Nem véletlenül.
Bejutok a gimibe? Fogom bírni, találok barátokat? Megőrizhetem önmagamat vagy magával ránt a világ? Ki tudok-e sugározni olyan erőt ami elég tettekre?
Meglehet. Még nincs válasz minden kérdésemre, valami homályos és bizonytalan. Mi lesz velem, ha meg kell tennem az első lépést a biztonsági zónámból? Ezekre a kérdésekre mindig is tudtam a választ, de akkor miért teszem fel mindannyiszor? Mert már nem vagyok igazán gyerek. Már nem tudom elfogadni a csodás ajánlatot, mert még abban is rosszat sejtek. De sajnálom ezt! Viszont meganulhatok lélekben ismét az lenni. Szeretnék szeretni, elfogadni, megbocsátani. Szeretnék jó ember lenni. És ez nagyon nehéz. Mindannyi változás, környezeti hatás miatt. De a változásokat fordíthatom önmagam javára is. Lehet, hogy ez évben nem röplabdázhatok, mert nem lenne időm (nem mintha eddig is nem csodával határos módon voltam ott edzésen), és ismerjük el, lehet, hogy szerettem, de nem vagyok belőle valami őstehetség. De mondjuk úszhatnék. Igaz, fogok franciát tanulni (:D) és kiegészítésként meg kedvtelésből angolt is. Folytatom a heti két furulyát és az egy teóriát, ami ismét meg fogja sínyleni a szánalmas próbálkozásom a versenykelésre az idővel és ismét havi egy órában fogom tanulni. De ezt nem bánom. Sőt, igazából ha erről van szó, nem is igazán versenyzem az idővel. Szeretek zenélni, de csak azért, mert élvezem. A teória nem igazán érdekel. Tudok kottát írni és olvasni, ismerem a zenetörténelmet és még a bonyolultabb elméletek is mennek, szóval nem probléma. Viszont a sport nagyon-nagyon hiányozna. Sokszor üdébbnek érzem magam egy kemény átdolgozott nap után, mintha hazajövök már háromkor. És ez boldoggá tesz. Azt hiszem, nem lesz itt annyi baj....
--ELMÉLKEDÉS VÉGE--
Annak mégegszer szia, aki itt kezd el olvasni. :P Tudom, szörnyű, hogy általában ilyen bejegyzéseim vannak, de könnyebb ha leírom, így összeszedettebb az erről való imádságom is.
Egyébként nagyon jól vagyok, egy szuper napot töltöttünk a srácokkal a strandon és meghívtak egy buliba is, szóval király augusztus végém lesz. De még meg kell ejtenem a szokásos bevásárlást. Azt hiszem, idén Budapestre megyek. :P
|