Haha, két nyelvű cím...:D Kedvemrevaló.

Csak a könyv befejezése után akartam írni, kritikával egybekötve...de azt hiszem, augusztus elején születne csak a bejegyzés, amikor várhatóan felocsúdok majd az álomvilágból. :P Hát igen, így megy ez, néha csak gyötröm magam az ilyen mennyiségű tartalommal rendelkező könyvekkel és filmekkel...csak az a baj, hogy közben hihetetlenül élvezem ezt a felfoghatatlan jelentésselbírást, mert kihívást jelent a számomra, hogy megértsem az egész történetet és a mögötte megbujó igazi jelentést.

Ezt jól megmagyaráztam, mi? xD Mindegy, az a lényeg, hogy ismét gyönyörű fájdalommal olyan könyvet olvasok, ami már majdnem sok a gyönge szívemnek, de...de csak majdnem. (Igazából sokat bírok...jó édesanyám már Coco Chanel életrajzi filmjén sírt, akkor mi lenne a Birdsonggal?! Az nem csak pár könnycseppet érdemel.) Jaj, nem is tudom, miért ködösítek még mindig? A könyv címe: Éjszakai cirkusz.

Igazából annyira a nagyon jó könyv, és a ripityom rossz könyv határán lebeg, hogy az már fenomenális! Mivel maga a regény is ilyen. Addig tart Celia és Marco párbaja, amíg valamelyikük össze nem roppan. Ijesztő. De olyan áthatóan újszerű és mégis réginek titulált varázs veszi körül az egészet a cirkusz és a többi szereplő áltál, hogy el lehet viselni a hátteri tragédiát. (Nem, ez amit most a könyvről írok, nem része a kritikámnak. Teljesen szubjektív véleményem.) Bár Marco karaktere egy kissé kidolgozatlannak látszik számomra, például érthetetlen, hogy miért áltatta Isobelt a szerelmével meg ilyesfajta dolgok...de gondolom, ez Mr. A. H. hatása. :P Ő még idegesítőbben rejtélyes, az örökös szürke öltöny mániájával, persze a végén kiderül, hogy közüle és Hector Bowen közül mégiscsak Alexander az emberségesebb. Mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy Tara Burgess halálát nagyban meghatározta az Alexanderrel való találkája. És az, hogy szép lassan minden kicsúszik a párbajozók kezéből, nagyban hozzájárul a sürgető nyugtalansághoz, ami kb. a háromszázadik oldaltól elborítja a könyvet. Chandresh Christophe Lefévre barátunk is kezd beleőrülni az olyan dolgokba, miszerint Alexandernek nincs árnyéka, ami miatt a szerencsétlen Friedrick Thiessen (aki amúgy felettébb szimpatikus karakter) órásmesterünk szúrt seb általi halálnemet kénytelen választani. A három csésze tea Lainie Burgess-szel című fejezetben  ő, Lainie végre megtudja az igazságot, hogy az egész cirkusz csak a párbaj színteréül szolgál, hogy mennyire kiszolgáltatottak és a cirkuszhoz láncoltak. Azokat a tényeket, miszerint közel 15 év alatt a cirkusz és ötletadóinak tagjai egy szemernyit sem öregedtek vagy hogy az egész világuk természetellenesen mesterkélt lett egyedül Mr. Ethan Barris és Madame Ana Padva tudják elfogadni teljesen. Még Marco és Celia sem nyugodnak bele az egész szabályrendszerbe, de sajnos a gyűrű köti őket a megszokott dolgaikhoz. Hogy mi lesz a végkifejlet még magam sem tudhatom, de úgy érzem, nagyban hozzájárul majd Pixi és Dixi új barátja, Bailey...(Aki szerepét azért imádom annyira, mert egyszerű fiú, még csak nem is rêveur!)

Igen, ez az érthetetlen zagyvaság lett volna mára...:P Megmondtam, hogy kritikát csak a könyv elolvasása után írok. De igen, bele fog telni pár napba, míg helyrerázódok majd.

Tényleg, végre megyek a fodrászhoz melírért! :D Igaz, korán kell kelnem holnap, de megéri. Majd mellékelek egy képet.

Csók.