Hú, hát itt is van a nyár. Annyira reménykedek benne, hogy jó lesz, csak már azt se tudom, mit higgyek...

Jó, ez talán azért van, mert félek a holnapi tábortól, hiszen először megyek. Félek attól, hogy kilencedikes leszek, hogy el kell hagynom valami olyan megszokott dolgot, amit mióta az eszemet tudom, megyek és csinálok. Félek a gimitől, és igen, akármennyire is akartam, FÉLEK elmenni Pápára, rohadtul félek...ott az a sok mi van, ha? És hiába nyugtatott meg a gimi felől az, akinek most a szavára a legjobban adok és bízok, attól még mindig nagyon furcsa lesz és félelmetes, amíg ott nem leszek, és azért, mert ismeretlen. AFSZ sátorozáson a skizofrén kereszténység témájába a félelem is beletartozott. És rájöttem, hogy akármitől félsz, attól mindig azért félsz, mert nem ismered.  Ez pánikká is növekedhet benned, és beszéltünk róla mi mindent tönkretehet. Azért aggódom, hogy legyen csodálatos a nyaram, mert még nem éltem át, tehát ismeretlen. Azért félek befejezni a sulit és elmenni Pápára, mert még nem csináltam, és valamit nagyon megszoktam, úgyhogy ez is ismeretlen.

De felteszem a kérdést...mire jó ezekben az esetekben, ha félsz? Hogy bepánikoljak, és a végén még tényleg mindent elrontsak? Hogy ne tudjam megállni az élet megpróbáltatását, amiért pénz hiánya miatt sok mindenről le kell mondanom a nyáron? És mi van, ha ezek helyet valami még jobbat kapok erre a két hónapra, a kihagyott dolgokra? Nem kell, hogy féljek, mert mindig van valaki itt mellettem, aki akkor is rám tekint, ha már én magamra sem. Mindegy, hogy a családom, édesanyám (akire most nekem is figyelni kellene...), esetleg a barátaim (vagy a több mint barátom) által...sokszor az igén keresztül. De Ő itt volt, van és lesz velem, akármi is történjék, és ezért annyira hálás vagyok és annak is kell lennem, hogy nem félek. Nem félek, akármi is van, nem félek a jövőtől, sőt, a mától vagy a holnaptól. Mert Ő mindig itt lesz, akármennyire is szorongatva leszek, kiment a bajból és a végén, egy megpróbáltatás végével, újra és újra jobb ember leszek. És azt hiszem, a félelem nem ér meg ennyit, hogy ezt elveszítsem. hope, love, thanks, grace