Veszélyes viszonyok2012.02.11. 01:22, Phoenie
Mint tudjuk, csütörtökön került bemutatásra az újabb Vámpírnaplók epizód a The CW-n. A Dangerous Liaisons, azaz Veszélyes viszonyok című részt vártuk talán a legjobban eddig, főleg a Klaroline illetve Mikaelson család (Ősiek) rajongók. Nem tagadom, mindkettőbe beletartozom, ha már Vámpírnaplók, és a maga módján elégedett voltam ezzel a történetszelettel. De bizony nem csak a sorozatban uralkodnak veszélyes viszonyok...
Nos, először is kezdjünk egy kis kritikával így a hétvégére.
A bál talán tipikus időhűzásnak tűnhetett, amely ne, viszi előre a cselekményt, csupán a szereplők megismerésére szolgál. A sorozat-készítők viszont rafinált módon ötvözték a kettőt. Részben haladtak is valamit a tartalommal, részben pedig képekben tárták elénk a szereplők személyiségét. Nagyon szerettem, hogy egy jelenetben mindkettő úgy megvolt, hogy közben föl sem tűnt. Mivel nem akarom lelőni a "poént", ezért konkrét jeleneteket nem fogok kiemelni, de ha már egy blogban mondhatok szubjektív véleményt, élek-halok az akcióért, ahogy az érzelmesebb részekért is. Bár előbbiből nem sok volt most, ennek ellenére (de csak mivel olyan nagyon tetszettek a Klaroline jelenetek, amik bár nem voltak túl forróak, mégis nagy előrelépések voltak) megbocsátom az indulatok mellőzését xD....sőt, talán jobb is volt ez így. :) Igazából a fő ok, ami köré ez az egész bálosdi épült, az Esther tervének része. Gondolom, azzal nem mondok túl sok újdonságot, hogy az ősi boszorkány igazából nem bocsátott meg a fiának. De sajnos tényleg nem mondhatok többet, inkább nézzétek meg ezt a csemegét. :) ( Ahh, na jó...még egy utolsó valami: A Kol Mikaelsont alakító színész játéka hihetetlenül bejött, finom ironikussággal tudta eljátszani Kolt, nagyon jó volt. Egyébiránt ott a jó pont a Finnt és Esthert megformáló színésznek, ill. színésznőnek, de ne hagyjuk ki Joseph Morgant se...egy szó, mint száz, a Mikaelson família ma rettenetesen odatette magát. :D)
Ennyit erről. :P Ha pedig már a veszélyes viszonyoknál tartunk, nem tálalom most itt a neten, milyen szintre képes valaki süllyedni, hogy "fájdalmat" okozzon a másiknak, miközben nem veszi észre, hogy abból semmilyen érzelmet nem vált ki, amivel reagál ellenségességére. Jó terv lett volna, ha az a másik nem látna át a szitán, esetleg dühbe gurulna, és vissza akarna vágni, ami rajta csattanna. Csakhogy így, hogy egyre higgadtabb, sőt felszabadultabb, emberünk csak önpusztítást végez. Nagy dolog az imázs, de nem minden. A rossz imázs egy olyan dolog, amit le tudunk vakarni magunkról, a jó imázs pedig olyan, ami képmutató, ha nem az az igazi arcunk, ráadásul nagyon nehéz felépíteni, és túl könnyű lerombolni. Márpedig a hosszútávú munkába jobb befektetni, mint egy kis ideig tartóba.
Uhh, telebeszéltem a fejeteket mindenféle metafórákkal, igazán sajnálom, hogy nem lehet közölni itt mindent a maga egyszerűségében. A lényeg, hogy most vigyáznom kell magamra, és a barátaimra, mert veszélyes viszonyok uralkodnak egy személy körül. Kikészíti ez az ideg, süt róla, és nem tudom, még meddig bírja. Mindenesetre türelmesen kell várnom...hogy mire, az még nem dereng tisztán, de már kezd fölszállni a köd.
Húha, micsoda komoly bejegyzés lett ez a mai, remélem, nem baj. xD Egyébként jól vagyok, sőt, mostanában megkedveltem pár eddig ismeretlen ember társaságát. :) Na, majd következőleg valami viccesebb sztorit írok, addig is nagyon vigyázzatok magatokra ebben a hidegben, és persze a veszélyes emberi viszonyokra...ha tanácsolhatom, itt a szívetekre hallgassatok, de nem árt, ha néha-néha kikérjük az ész véleményét. (Már akinek van :P)
Kellemes februárt & billiárd csók! :)
|