2012.01.04. 21:14, Phoenie
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című ifjúsági regény a 2011-es év egyik legnagyobb meglepetése volt. Ugyanis az újság- és forgatókönyv írásában tevékenykedő Ransom Riggs legelső műve ez, amely kiadásra került. Szinte rögtön a New York Times Best Seller listájának élén találhatta magát, és hónapok óta tartja ezt a szintet.
Sorra fordítják le a könyvet a legkülönbözőbb nyelvekre, és emberek milliói vélekednek róla. De vajon mi a titka? Mivelhogy hazánkban is megjelent decemberben, volt időm ezt a kérdést boncolgatni az alkotással a kezemben.
A történet meseszerű kezdetből indul, egyre feljebb kapaszkodva a valóságosság létráján, egyre jobban meggyőzve róla az olvasót, hogy ami a lapokat díszíti, az vele is megtörténhet a saját életében.
Jacob Portmannek egészen egyedi estimeséket talált ki nagyapja. Egy rejtélyes szigetről szóltak, melyen egy hatalmas árvaházat tele gyerekekkel egy ősöreg madár védelmezett. Soha véget nem érő nyarak, örök vidámság, az egyetlen hely, ahol a különleges gyerekek el tudtak bújni a szörnyek elől. A nagyapja fényképeket is mutatott neki: Az első képen egy lányka volt, akinek a lába nem érte a földet. A másodikon maguktól felemelkedő ruhák, mintha egy láthatatlan személy viselné őket. Jacob persze aztán később rájött, hogy a képek csupán illúziók, hamisítványok, és nem hitt többé nagyapjának. Évekkel később azonban történt valami, ami felosztotta az életét. Amikor egy történés még a lelkedet is megremegteti, már csak két része marad az életednek: előtte és utána.
Az egész könyvet különös, horrorisztikus feszültség lengi körül, és nem csak azért, mert Riggs újszerűen, fényképekkel ábrázolva közelíti meg és tarkítja irományát.
"A képek mesélnek nekem" - vallja az író. Hosszú hónapokat töltött azzal, hogy a bolhapiacokon találjon olyan régi, fekete-fehér fényképeket, melyek illeszkednek saját gyűjteményéhez, kiegészítve ezzel a történetet, és lám meglett az eredménye: Egy teljesen új, különálló mesévé álltak össze, és tüntettek tulajdonosuknak, hogy vesse papírra mindegyikük történetét.
Azt hiszem, Ransom Riggsnek immár sokkal több fotóra lesz szüksége, hogy azok elmesélhessék neki a történet-tengert, amit mi, kiéhezett olvasók megkövetelünk tőle ezután a fantasztikus remekmű után.