Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dnyesztike...nagyon szerette a nyári szünetet, de sajnos elkövetett egy nagy hibát: elhanyagolta szeretett oldalát... :( Szerencsére a kislány hamar észhez tért, és új ötleteivel boldogította a népet az interneten. :D

Hát, Vivi unszolása ráébresztett, hogy tényleg eléggé magatokra hagytalak benneteket, de ezentúl megpróbálok többszöri lélekjelenlétet is tanúsítani. :)

 Remélem, hogy valakinek egy kicsit legalább tetszik ez a kis romantikus Arthur-Gwen dizi, habár nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de szerettem volna valami vidám kinézetet az oldalnak.

Igaz, hogy kint már napok óta elég szürke az ég, ami gondolom sokatokat elkedvetlenít. Én próbálok sokat mosolyogni, hátha attól végre előjön a nap. :D Ma van a 13. szülinapom (hú, de öreg vagyok már :Đ) ezért is fokozott a jókedvem. :)) Annak ellenére, hogy (a másik) Vivi elutazott megpróbálom feltalálni a magam, ebben a csendes, békés kis falucskában, és úgy döntöttem, ideje kicsit változtatnom a gyengus imázsomon (ami nincs xD). Egyelőre még tervezgetek, de akarok már valami érdekeset csinálni. Csak az a baj, hogy ez a rossz idő némi gátakat szab az ötletekben... A izsaiak tudatában többféleképpen él az én legendákkal övezett, varázslatos személyem. (van itt ego, persze csak viccelek, ne vegyetek komolyan :P) Az öreg néniket és bácsikat nagyon szeretem, és mindig segítek nekik, mert ők olyaaaan...idősek. De azért ne higgyétek, hogy eme tőzsgyökeres emberkéknek nincsenek féltve őrzött titkaik és piszkos ügyeik... de azt mindig (na jó, majdnem mindig) rájuk kell hagyni, elvannak. :D S persze remekül értenek az izsaik a pletykálkodáshoz, és a kihallgatáshoz is. Tudjátok, milyen ijesztő, amikor sétálunk az utcán, nagyban megvitatunk valamit, és észre se vesszük, de az egészet hallotta egy nénike, aki ott ül a karosszékében a háza előtt? Ahhoz képest, hogy az izsai idősségnek milyen nagy a beszélőkéje, a hallgatásban is vannak fortélyaik. Nem egyszer lepődtem már meg, amikor véletlenül hallottam egy-egy szófoszlányt a mamámhoz érkező emberek beszédjéből...hú, itt aztán vannak drámák, amiken általában jót szokatm nevetni...

Egyszer történt, hogy Vivivel egy igen kényes témát boncolgattunk az utcán, mikor hirtelen reszelős, de annál élénkebb kiáltást hallottunk az egyik kerítés mögül:

-Évike, te vagy az? - egy igen korosodó nő ült egy pokrócokkal kibélelt székben. Valószínűleg a bokortól nem látott minket, mikor ezt kiáltototta...mikor kiértünk elé, persze a nevetéstől pukkadozva, nemeket kezdtünk el motyogni és a mosoly rögtön lehervadt az arcáról, csalódottan visszadőlt a székébe.

-Jaj, nem te vagy az...- hallottuk még remegő hangját.

Ezután, mielőtt az utcán beszélni kezdünk, mindig körbe nézünk, hogy nincsenek-e kint az öregek, s ha összetalálkozunk eggyel, mindketten tudjuk, hogy mit jelent, amikor odasúgjuk egymásnak: Vigyázz, évike! :D :D

Szóval ott tartottam, hogy valami érdekeset akarok csinálni, és hogy (szerintem) hogyan élek az izsaiak fejében.

Összefoglalva, azt hiszem, hogy az idősek aranyos, segítőkész lánynak tartanak, de nem is tévednek. Rajtuk mindig megesik a szívem. ♥

A felnőttek már nem nagyon ismernek, ugyanis sokan közülük ún. betelepültek, ahogy a falusiak nevezik őket. Így aztán nem tudom megítélni, mit gondolhatnak rólam...

Nos, a falusi gyerekek nagyrészével együtt jártam oviba, bár mára csak néha eresztünk meg egy köszönést egymásnak... Sokan vannak viszont, akikkel még máig is eléggé jóban vagyok, így hát nem panaszkodom, sok ember él Izsán, akiket szeretek. Ez a részük szerintem mind kedvesen gondol rám. :)

A "bandázósokkal" nem vagyok valami túl jó kapcsolatban. Bár Balázs és Dobi kivételek, de a nagy részüket nem is nagyon ismerem. Ilyen (nem említem név szerint, de úgyis mindenki tudja, kiről beszélek) ikrek meg hasonlókról már nem is beszélve. Őket eléggé nagyképűnek tartom, de már magamnak megígértem, hogy utálni viszont nem érdemes őket, egy az, hogy ahhoz nem is vagyok elég közeli ismeretségben velük, kettő nincs okom rá, három, az utálás rossz dolog. Tényleg nem tartom őket rokonszenvesnek, de azért igyekszem nem foglalkozni az alkohol és drogproblémáikról keringő pletykákkal...csak az a baj, hogy féltem egy kicsit tőlük a barátomat, de szerencsére bebizonyította, hogy van olyan értelmes gyerek, hogy hülyeségbe nem megy bele.

Na erről ennyit... szóval alapvetően tényleg nem vagyok Izsa botrányhőse. :D Persze nem is vágyom rá, hogy az legyek, nekem másban van hírnevem. :P

Most pedig megyek, tervezem tovább azt az érdekes dolgot, amit ki fogok művelni... :)

Ja, és még annyit, hogy (Dny)es(z)ti meséimet folyamatosan napról napra fogom publikálni, hogy tényleg esti mesék legyenek ezek. Rövid, frappáns egyperces novellácskák, hogy megédesítsem a nyári estéiteket. :D A meséket az egyéb menüpont alatt találjátok majd meg, és ma jön az első! :D

Jó olvasást drága barátaim, millió csók néktek! :D

Ui.: Amit pedig most elmondtam Izsa szupertitkos belügyeiből, arról css! Mert lefejezlek titeket... :D :D