2011.03.11. 22:09, Phoenie
Hát igen,most legszívesebben visszamennék abba az időbe,amikor a napi tanulnivalóm a fél óra szintjét érte el,habár néha most is,és amikor nem volt semmi kötelezettségem,nem kellett semmire sem pályáznom a jövőre nézve,nem kellett versenyeznem senkivel csak simán jól éreztem magam...
Elsőben még nem volt senki annyira más,hogy a többiek kiközösítették volna,és...hát igen,bizony nem voltak semmiféle pasiügyeink sem. :P
Na nem mintha még az is annyira hiányozna. xD Legalább így foglalkozhatok a karrieremmel,mert mindig amikor szerelmes lettem,vagyis igazából egész életemben csak akkor egyszer,nem tudtam odafigyelni semmire,és ez baszomra idegesített. Hát ez wan,most csesszetek le,hogy ilyen szavakat használok,sajnálom,de ma már totál kész vagyok. Nem is mondom,hogy mi történt...Péntek van,és az egész hét,sőt az egész hónap stressze egyszerre zúdult a vállamra egy sírógörcsbe összpontosulva. -.- Nem is tudtam,mitől lettem ilyen nyűgös,aztá rájöttam,hogy egész hétvégén geciségeket kell csinálnom,írnom kell két novellát,bepótolni egy tananyagot,hozzá tanulni,gyakorolni a zenét,felkészülni egy versenyre,amire Merlin szent szakállára mondom,hogy marha sokat kell tanulni.Ott van még az is,hogy tiszteletemet kell tennem két ünnepélyen is...és így mi marad a szabadidőmből?! Kurva sok marad,azt mondom!! A legjobb barátnőmre nincs időm,bazdmeg,mikor még mások is hívnak... -.-
De jól van,nem mérgelődőm,és bocsánat a sok csúnya szóért. Csak tudjátok már nagyon elegem van. :( Kedvem lenne elutazni egy hétre pihenni... Kedvem lenne nem minden nap agygörccsel feküdni le,és ahhoz is kedvem lenne,hogy rendes gyerekkorom legyen....viszont ha így alakult,annak megvan az oka is! Így hát elég az önsajnálatból,Isten kezébe adom a sorsom,amit én is irányítok,és perpillanat a legfontosabb a karrierem és a családom. :)
Az az igazság.hogy az utóbbi időben kicsit munkamániás lettem...hát mondjuk nem annyira,hiszen a furulya gyakorlást inkább feloldozom,hogy végre elmúlhasson a zúgás a fejemben. :P
Tényleg nagyoon sok a dolgom,de csakis annak köszönhetem,hogy nem őrültem bele,hogy Isten velem van. :)) Köszönöm Anyumnak és Ádámnak,hogy tartják a hitemet a magaslatba,amikor lehanyatlana,és köszönöm a barátaimnak,hogy velem vannak! :)
Most pedig minden igazat megírok,amit letagadtam vagy elhallgadtam,mert nem bírom tovább.
Hát igen...mindenkinek azt mondtam,hogy kivertem a fejemből...óktóbertől kivétel nélkül mindenki elhitte....hogy is hihettetek nekem ily könnyen?! :Đ Nem is értem.... a lényeg az,hogy hazudtam! Azóta is ő az...de nem tudok dönteni,ezért őt is,és Vikit is békén hagyom....:S
Na és mostanában sokan mondják,hogy megváltoztak egyes emberek...Kriszti és Klaudi.
Megmondom az igazat,osztom a véleményüket!
Kriszti nagyon más lett,mióta a Vikivel barátkozik,bátor és szókimondó,néha kicsit beképzelt,de ez engem nem annyira zavar. :) Csak furcsa ez az új Kriszti.
Klaudi tényleg nagyon elfordult tőlünk,Jucikáról nem is beszélve...ha annyira a D-sekkel meg a 16 éves barátaikkal érzed jól magad,menj csak,de akkor ne tedd nekünk a szépet,légy oly kedves!
Most pedig aztán figyeljetek...igen,őszintén megmondom,tényleg nem viseltetek kedves érzelmekkel két D-s lány iránt. Ha már itt tartok ki is mondom,kik azok:Evelyn és Dominika. Lehet,hogy vannak jó pillanataik,amikor kedvesek velem,azt nagyon szeretem. :) Vagy az is megteszi,ha keresztülnéznek rajtam,habár az kicsit idegesít. De amikor úgy kezdenek el velem beszélni,mint egy szellemi fogyatékossal,na attól felforr az agyvizem... -.- Mert ők a melírjükkel és,mint kijelentettem, már valamikor rég,abszolút nem menőbb cuccaikkal...viselkedésről nem beszélve....én mindig rájövök,ha valakit megbántok a viselkedésemmel,de ők vagy nem tudják,vagy nem akarják észrevenni...próbálom őket megkedveltetni magammal,de valamiért állandóan csak utáltatják velem magam ezzel a fensőbbrendűségi viszketegségükkell...most már rájöttem,hogy sajnálom őket,és imádkozni is fogok,hogy nekem se legyen rossz,és ők is észhez térjenek.
Nagyjából ennyit szerettem volna kijelenteni,amit eddig inkább magamba zártam,de a fiú nevét még mist sem bírom kimondani,akiről az első bekezdésben beszéltem...talán egyszer,ha felkészültem rá....