Ciccmiriccpiricc azazhogy sosem tudom, hogy kezdjek egy bejegyzést, na de mindegy. Szóóval ma volt a népdalverseny, ami nagyon jól sikerült. :) Aranysáv, második hely. fuckyeah. Na már most, did you feel...bármikor, hogy egy hely, vagy környezet leszívja az energiád?! Exactly. Shit happens all the time, nincs mit tenni, bár nagyon fura volt, hogy ez pont egy ilyen népies...szelíd...eseményen történt. Nem éreztem azt, hogy félek. Nem éreztem, hogy fáradok, mégis, amikor kiálltam a színpadra, úgy remegtem, mint egy fuuuckin nyárfalevél. De teljes testemből. Összevetve a másodpercenként leadott remegések számát egy Komárom-Budapest 100 km-es úttal, biztos vagyok benne, hogy ezzel a meghajtással egy átlagos személyautó öt perc alatt ott lett volna. Nagyon durva, hogy ilyenek hogy hatnak az ember testére, mikor az elméjével kizárja őket. Aztapaszta. A légkör frusztrált, a tagjaim teljesen hasznavehetetlenek, elgémberedettek voltak, levegőt azt még véletlenül sem tudtam venni rendesen...és ez csak akkor oldódott fel, miután elhagytuk a zenesulit, utána meg a hatása kijött egy iszonyat fáradtságban meg lábfájásban. Komolyan nem tudom kifejezni azokat a benyomásokat, amik ott értek. Nem az emberekkel volt a baj, vagy ilyesmi. Hanem az egész együtt. A szlovák népdalok számomra szokatlan környezete, a zárt tér...hogy is mondjam, egyszerűen a fizikális irányítás a testem felett az valami egészen fantasztikus, ahogy átformálódott. Hmm, kezdem megfejteni. Talán...az izgalom, az adrenalin meg minden ilyen hormon-doppingok keveréke van ilyen hatással rám? De akkor miután elénekeltem, miért éreztem még mindig  ezt? Nem tudom, miért nem feküdt ez nekem. Lehet, csak meg kell szoknom. Vagy nem tudom. Ne-nem, ez kész...elbűvöltem a zsűrit meg a közönséget, be voltak halva, és én is nagyon örültem a többieknek, tök normális arcok jelentek meg, és...ne haragudjatok, de ez...remélem, hogy ha ezt az izgalom tette, akkor sikerül majd máskor nem a testembe levezetnem a tudatomból, mert nagyon nem jó ez így, hogy még fáj és fáradt is vagyok tőle. Huh. De örülök ennek a második helynek! :)) Másik szempontból meg marha jó élmény volt...én ezt nem értem. I am done here...


Aztán miután délután kifutkostam magam (méég elmentem próbára meg zenesuliba vissza...), hazajöttem és hót fáradtan még kimentem röpizni egy csajszival meg a haverjával. (Mint a szofisztikált nyelvezetemen látható, most nem Jókait olvasok...Kerouacot.) Hmm...értelmes emberek a falunkban. Was happenin?! És amúgy egész jól éreztem magam. A srác normális, lehet vele rendesen beszélgetni, és nagy megkönnyebülésemre megvetette a szintén a parkban ücsörgő piáló-füvező... társaságot.
Ömm, meg aztán elkezdtem olvasni az Útont, és hát eddig elég érdekes (tudom, ma oly mértékű jelzőkkel halmozlak el titeket...), de legfőképpen ami lenyűgöz, az Kerouac stílusa. Brutál prózai technikái vannak. Jesszua. Tanulnom kell még sokat Hemingwaytől és tőle. Sokféle utazást tervezek az életemben, de mostantól fel van írva közé a találd meg Kerouac egy rokonát/barátját célú útiterv is. Iggen, rátaláltam az úr pontokba szedett lényegében hitvallására és hát huhmoströgtönkiffügesztemafalamra.
És egyébként hála Istennek, nem akarom elkiabálni, de még bírom a gyűrődést, az abszovelns koncertemen (SOLI DEO GLORIA!) csak azt a darabot játszom, amit a legjobban tudok! :D ♥ Ráadásul egészen kezd összeállni az év végi műsorunk, és megírtam egy felhívást a Jókai versenyes plakátunkra (I mean ilyen felszólítás, meghívó féleség kellett egy szereplő nevéből a Pesti Magyar Színház megnyitójára), ráadásul ezt kapjátok ki: anya barátnőjétől a Meztelen ebédet kapom a koncertemre!! :D ♥ Yeeeah, the whole summer is gonna beat!
Oh, és it came to my mind, még ezelőtt egy órácskával megnéztem A negyedik c. filmet (családi filmest volt. :D ). Alex Pettyfer, Teresa Palmer, Adam az Odaátból...egész jó cuccot hoztak össze a fiatalok. Yap, kiszámítható csavarok, elég üreske sablontörténet, ennek ellenére nagyon megfogott Pettyfer...játéka. (khm :D) Akárcsak Nicholas Hoult a Warm Bodiesban, ő is érezte, hogy kell valamiféle alázattal vegyes humor az ilyen szupertini szerepekre. És ez nekem nagyon tetszett. Másik erős példa erre Andrew Garfield. Annyiira magával ragadott a mozgáskultúrája, a gesztusai és az új frissesség Peter Parker karakterében, hogy el is felejtettem, hogy tulajdonképpen a...Pókembert nézem. Imádom ezt az új verziót. Magával ragadott. Na de visszatérve erre a kis négyeskére, a barátnője egész talpraesett lány volt, leginkább Emma Stone szintúgy a Pókemberből, Teresa Palmer a Warm Bodiesban ennél egy picit elhagyatottabb. Itt meg milyen vagány csajt alakított, houly Jesus. (Yap, van benne robbanás előtt elsétálós jelenete...) Igen, Michael Bay pirotechnizálta ezt a filmet, de a nevetséges sablon-akción kívül nagyon ott volt Teresa. I like it. Hát nem egy valaha volt legjobb alkotás, de a fiatal, üde, pártfogolókat kereső szereplőgárda szívesen lát minden nézőt. :D
Na, alszom egy picit...és holnap. TVD finálé. ARE YOU READY BITCHEZ?!