Hát igen, ez is eljutott az agyamig, hogy tanulmányoznom kéne a magaménak vallott szubkultúrát, na de először beszéljünk általános dolgokról.

Igeeen, és jön A nagy Gatsby, nem akarok elhamarkodottan ítélni, de...ez vagy csodálatos lesz, vagy ???, nincs más esélye. DiCaprio remélhetőleg egészen elskizofrénodik már ebben a filmben, hogy végre az agyatlan díjkiosztók értékeljék ezt az embert, Carey Mulliganre meg Tobey Maguire-re (biztos így írják...) is nagyon kiváncsi vagyok na és a rendezőszékben ülő úriember! Ez érdekes lesz. Nem utolsósorban megemlíteném, hogy a zenei aláfestés már most valami fülorgazmusos, itt van Del Rey mélyen tisztelt művésznő (alább linkelem majd a Nancy Sinatra coverjét a pasijával meg egy Cohen feldolgozását is. amazing ) Young and Beautifulja, ami annyira gatsbys, hogy nagyon-nagyon az. I mean, look at that refrén: Will you still love me when I am no longer young and beautiful? Nekem nagyon Daisy-Gatsby shippelésem támad tőle, már ha szabad ezt mondanom. És ott van a Florencia és a Masina legújabb alkotása, az Over the love.  Fucking tells everything we needa know, okay?!


Noshm, egyébként eléggé elvagyok ezen a szép hétvégén, ma komáromi napokos futáson bíztattam az egyik barátnőmet, aztán császkáltunk, beszélgettünk...ja, és műalkotásokat csináltunk egymás szemére. Mármint sminket. :D Én egy szemgolyót rekreáltam a szemhéjára, mint a mi legkedvencebb Johnny Deppünknek van valamelyik kalózos filmben, és meglehetősen jól sikerült, ő pedig egy romantikusb rózsaszínes madaras-örökké jeles képecskét rajzolt az én szemecskéimre. Tiszta művészek vagyunk. :D

No és hogy miről árulkodik mai bejegyzésünk chímadása? Először, hadd fejezzem ki rendkívüli örömömet affelé, hogy Jonsom sikeresen elindult a SohaNeÜvöltsdhogySoha koncertkéjére, illetve, hogy ily gyorsan méltóztatott válaszolni a levelemre. :D (Bevallom...Jókait olvasok az elmúlt napokban, próbálom magamban elnyomni a fellengzős stílust, de néha nem megy. :D )
A másik gondolatfoszlány pedig, amit ki szeretnék fejteni a címünkből, hogy amint az észrevehettétek, vagyis ha egy kicsit utánanéztek, az indie stílus sűrű ködként lepi el eme oldalt. Öhm, ja, örülök neki, hogy végre leesett ezen kultúra hatásának jelentősége saját magamon. Először is tisztázzunk pár társadalomtudományi kérdést ezzel kapcsolatban. Egyszerűen. Az Úr megteremté ugye a magaskultúrát meg a popkultúrát, amik nagy vonalakban ellentétei egymásnak. Elnézést, ezeket a konvenciókat csak az emberek alkották...na mindegy. Szóval ezekből annyi a lényeg, hogy a kifejezetten értéktelen tömeghangja popkultúra szemében a magaskult képviselők a sznobok. Nem vagyok szociológus, de én a magam kis józan paraszti eszével a popkultot a huszadik század közepétől datálom, Andy Warholtól kezdve Chuck Norrison át a mémekig. a magaskult pedig mindig is jelen volt a magasabb társadalmi osztályok rétegeiben, igazából tényleg a legletisztultabb formája a sznobizmus, helyszínei magas szintű művészeti galériák, jellemzői a magasztos tárgyű, fennhangú költemények, ugyanígy viszonyul ez a réteg a klasszikus zenéhez is. Na már most, ha egyetértünk a társadalomtudósokkal, a két réteg szöges ellentéte egymásnak. Éhm, nem mondanám, hogy nem térnek el teljesen, de teljesen olyan, mint a katolikust a református egyházhoz hasonlítani. Különböznek, mégis rengeteg dolgot vesznek át egymástól. Nem tudom, de én például még Claude Debussyt is hallgatok a 30 Seconds to Mars mellé...ezen kívül meg idővel általában az egymást, hol a popkultot, hol a magas szintűt kritizáló művek átivódnak egyik vagy másik népszerűségi körébe. De ugye a szélsőségek ebben az esetben semm jók. Személy szerint az iggazán tömeges divat a rémálmom, ezáltal a felemelt dolog, amit annyian imádnak, értéktelenné, ízléstelenné válik. Másrészről pedig minden supportom ajánlom a közösségkultúrának, oly módon, mint ahogy a Bibliában is megírva találtatik: Mindannyian együtt vagyunk, esetünkben Jézus részei, de mindegyik testrésznek más a feladata. Very nice. Another szélsőség, ha egy magát a magaskult tagjának definiáló indivídum nem képes kompromisszumra, elfogadásra, mondjuk egy alsóbb körökből származó delikvens személyével. That is my opinion. És most, hogy a lényegre térjünk, megaszondanád, ennek mégis mi a köze az indie-hoz, ha azt a szubkultúrához soroltad? Rögvest kifejtem. Nos, ez a fogalom azért is fekszik nekem annyira, mert ez valahol a sznobok meg a tömeg között található. A wikipédia szerint: A tömegtől elkülönülő, harsány, provokatív, akár agresszív csoport megnyilvánulása, ugyanakkor kerüli a „magas kultúrát” is. És ez annyira tök jó, hogy el sem tudom mondani. Iggen, az emo stílus ezek szerint elég közeli rokona az indie-nak, és truly százmillió évig lehetne vizsgálni, hogy az emoság milyen kiáltás a társadalomhoz vagymi, de megmondom őszintén, még így sem vagyok hajlandó elítélni őket, ne kakizzunk már, minden az egyéntől függ, hogy ő hogyan fogja fel azt, hogy például ő az emo stílus követője lesz...holy creep, mennyi minden játszik ebben közre. Ok, majd máskor le is írom, hogy miért tartom a legrosszabb társadalmi normának az eszetlen ítélkezést, amit amúgy nap mint nap én is sajnos megteszek,de...majd máskor.
Szóval eljutottunk oda, hogy az indie egy szubkultúra. Nodeakkor néni, tessen megmondani, mér az?! Eme zene, művészet, életérzés és öltözködés a lázadj, légy konzervatív! jelmondat köré csoportosul...általánosságban. Az elnevezés meg az independent, magyarul független szóból származik. Fuckin látszik az összefüggés, nem? Ennek örülök. :D

Hát ezek a vállfajok meg ugye, a zene, eredetileg a nyolcvanas évek hardcore rock, post-punk dzsumbujaiból nőtte ki magát indie rocknak, legnagyobb jellemzőjeként a gitárjátékot tartva szem előtt, de véleményem szerint már az elektronikus hangzás is nagy szerepet játszik a műfajban. És eléggé tesók lettek a dream poppal, legalábbis az én stílusomban. A művészet és az életérzés is nagyban a beatből származik ( tudom, nem győzöd guglizni a fogalmakat...), hogy számomra leginkább mit jelent...igazából az egyén szabadságát, a jellem kialakításának jogát, hogy azt szeress, amit szeretnél, és ne azt, amit megszabnak neked. Keresztényként mégsem érzem mindezt lázadásnak, hiszen ugyanúgy elfogadom más "szekciók" életfelfogását, akármi. Csupán nekem ebben nyilvánul meg a személyiségem. És nem azért, mert eldöntöttem, hogy én mostantól ezt a stílust fogom követni, magától alakult ki. Rákerestem a jellemzőkre...és mind igaz volt rám anélkül, hogy akár törekednem kellett volna rá. :D Ez szerintem egy igaz dolog, ha tudatosság nélkül alakul ki egyfajta világlátás, amit a személy a ráébredést követően is helyesnek ítél.
Ja, meg az öltözködés. Vintage mint az állat. Ennyi a hozzáfűznivalóm. :D
Világmegváltó elmélkedés vége vagyon.