Amikor a posztjaimhoz keresek képeket, mondjuk  a víhartiton, mindig elgondolkozom rajta, hogy az embereknek minek kell mondjuk ilyen kis gülüszemű lény, ami leginkább egy ember bélmaradékának megtestesülése...merthogy ezen az izén kívül semmi értelmes nem volt az Ózban, az is fix!
Ehhem, szóval s tettel öröm(középső)ujjongással köszöntök mindenkit így ezután a kiadós hétvége után...hát, ne haragudjatok, de az idő az megint nem pártol énmellém, úgyhogy így is a kémia tanulásomból lopikázok eme poszt megfogalmazásához. Szeretetvel láttam, hogy megnőtt az érdeklődés, ok, az túlzás mondani, tehát egy picivel talán többen vagytok kiváncsiak az agytekervényeim belső funkcionálására műűűvészi dolgokkal kapcsolatban, ígyhát folytatom az ily módú írogatást. (És feltehetőleg elhagyom a sznobizmus jóleső érzését kölcsönző ily oly mily moly jelzőket...)
Úgyhogyka pénteken későn jöttem haza ifiről, inkább aztán kialudtam a suliideji napi hat óra alvást...úgy értem, hogy most olyan kilenc órát aludtam, szombaton elmentem gyónni meg kondiba, ami most nagyon jól esett, mert nem tornáztam túl magam, és este...nem tudom, hogy tehettem, vagy miért...azt hiszem, talán elromlott már bennem valami, rossz ember lettem, de...de megnéztem a Harry Potter és a Félvér Herceget szlovák szinkronnal.

Fáááááájt...dede embertelenül és muééérhetetlenül. Igen, azért akarok szlovákul filmeket nézni, hogyha az iskolában nem képesek felnőni a feladathoz, legalább magamat okítsam valamire, de ahh...mondtam már, hogy kibszottul rossz a szlovák szinkronizálás?!  A poénok csak úgy úsztak a semmiben, mert ahol röhögni kellett volna, ott a szinkronszínészek mindent elsöprő monotonitással darált szövege egyszerűen így lelőtte a pillanatot. Bumm. És kész. Én meg csak ott ülök, és azt gondolom magamban, hogy ilyen alapon EGY LÓ NYERÍTÉSÉT IS FELVEHETTÉK VOLNA röhögés helyett! A drámai pillanatok meg...esküszöm, például McGalagony sóhajai olyanok voltak, mintha egy...félig nyitott hálószobánál állnák, if you know what I mean.  Ne bánts már, ne bánts...soha többet szlovák szinkron, hagyj békén...
Ma meg templom után megírtam az angol munkajelentkezési hivatalos levelemet (igen...tényleg), meg persze egy oldal sűrűn teleírott gyakorlati (öt éve gondolkodom rajta, vajon tudják-é mit jelent a szó...) feladatot biológiára a kis széjjelkukázott növényi sejt életéről. Nincs hozzáfűznivalóm.
Most pedig, calm down, bitchez, és lássuk a vasárnap esti cshodálatos művünket.



Izé...ezmiez? I mean, felkészültem, hogy döcögős lesz, de bizalmat fektettem belé, mert efektíve imádom James Francót és Mila Kunis is jó korszakát éli, na meg Rachel Weiszre is kiváncsi voltam....de ez MI A HALÁL VOLT?! (Nem, nem...caps lock ki...) Mármint:



Eeez itt James Franco, ha eljátszik egy szerepet..

Ez meg James Franco és egy rakás animált szirszar, amikor a tíz éves kislánya szülinapi buliján előadnak egy...darabot.

És én még a Warm Bodies-ban nem tudtam mit mondani James öcsikéjére...
Okay, kezdjük az elemzést kívülről. A bizakodásom szikráját egyébként csak jobban a felszínre hozta, amikor az első húsz percet az előző film előtt tisztelegve, ami egyébként nagy kedvencem, fekete-fehér vásznon kocka képarányban (asszem 4x3-as...) hoznak létre, és ahogy Oscar, azaz Franco átkerül Ózba, a kép kiszélesedik és beszínesedik (egyre jobban gondolkodom rajta, hogy kéne egy Létezik-e ilyen szó a magyar nyelvben? szótár ), aztán csak színésedik és színesedik...ééés az egész rohadt kínos és megagiccses lesz! Nem. Egyszerűen nem. Ott ujjongtam az alapsztorinál, ami egy lecsúszott, sikertelen, középszerő lopcsalhazudik bűvész életét mutatja be, és olyan jó volt és megérintett...és akkor a képembe cseszik ezt a szivárványhányadékot. James Franco meg csak ott vigyorog mint a pisibetök miközben telepatikus agyhullámokon eljutnak hozzám az olyan jellegű gondolatai, mint, hogy nem tudja, mikor szívott be utoljára ennyire, meg hogy milyen jó, hogy lesz egy kis zséje abból, ha bohócot csinál magából. Nem tudom, de engem már kezd kihozni a sodromból, hogy némely filmekben egyetlen látványelem sem szilárd és kézzelfogható...aztán belepislog Mila Kunis a képbe a kis piros ruhácskájában és szökdécselnek egy sort az ott nem lévő sárgaköves úton, miközben gyomorforgatóan ötvözik a kétségkívül perverz és pénzéhes Oscar vicsorgását a...az idomait kivillantó Theodórára (Mila) a naiv kis dialógusokkal meg a folyamatosan színhányást abba nem hagyó környezettel. NEM! És ez csak a felszín, Istenem...
Igazából az alapkoncepcióval semmi bajom. Mondtam már, hogy teljes mértékben extáziskitöréseim voltak az elején, de aztán valahogy túl sok lett. Ugyebár Oscar egy ilyen pitiáner bűvész, egyik csalása után aztán hirtelen felkapja egy hurrikán és elrepíti a gyomorrontásos szivárványpónik földjére, ahol aztán azt hiszik, hogy ő a Messiásuk valamiért (?) és neki kell megmentenie a gonosz boszorkánytól Smaragdvárost vagy mit...ami egyébként csak egy hatalmas zöld cukorrúd volt. Holy Jesus, itt több a lyuk mint egy áátlagos szitán. Tisztázzuk, hogy nekem bármit is csinálok, a legfontosabb kérdések a miért?, hogyan?, mit? és ugye a kinek?. Okay, ha valaki ezeket keverve használja esetleg hozzátesz még pár kérdést, de...én ebben nem éreztem rendszert ebben az Óz cuccban. A miért?-re az a felelet, hogy kaszáljunk egy nagyot és nem az, hogy alkossunk valami mérvadót vagy feldolgozzuk az előző filmet (tuddom, hogy idealista hozzáállás, de hát annak tartom magam...), a hogyan? az így kilőve marad vagy énnemtudom, a mit? meg hát az előzőtől függ. Én például nem tudom megállapítani, hogy ez mi. Szerintem a kinek? meg egyszerűen izé...nem tudom, hogy egy érettebb szereplőgárdát vagy inkább egy kitörni vágyó armadát kellett volna választani ehhez a filmhez. Mert ha eleve színvonalas lett volna az alkotás, akkor semmi bajom a színészekkel, de így, öhm, olyan mintha elmentek volna ezek oda legózni vagy micsodát. Se James Francóról se Michelle Williamsről nem ez jut az eszembe mondjuk, és szerintem ez kééényelmetlenül összekeverte a dolgot, hogy igazából kinek is készült ez a mű. Mert felnőtteknek...ne röhögtessetek már, ezt még kérdezni kell?! Tinédzsereknek valami szexistább lerészegedős cucc kéne, gyerekeknek meg szerintem  halál ijesztő Franco ínyét bámulni két órán keresztül. Történetbelileg azt mondom, ez szuper...lehetett volna. Meg se találom, hol lehetett az a pont, amikor a tervezést elrontották.
Tulajdonképpen itt egy húsz esztendeji dominónap játszódott le, a rendezés és forgatókönyvírást követve szépen dőlt az egész. A látvány, a kosztümök, a smink, a színészek játéka, az animálás...
Francót már emlegettem párszor, egyszóval az egészet egybevéve nem hibáztatom őt, félálomban vagy beszívva a legkisebb erőfeszítéssel kihúzta ezt az egészet, de egyébként a többiek is, Mila Kunison meg Michelle  Williamsen végig röhögtem (az a levakarhatatlan naiv vigyor, a semmibe révedő kidülledő szemek...nem), Rachel Weisz ott ugrabugrált a húga egyik oldaláról a másikra, lényegében fogalmam sem volt, hogy most melyikük akar igazán valami gonosz dolgot, és hogy miért kapott Weisz a végén egy nagy leszámolós jelenetet...eskü, a színészi játékban a pálmát viszi az első tíz percben jelenlévő Zach Braff ( a fura srác a Dokikból ). Pedig amúgy voltak azért ennek az egésznek jó pillanatai, például én Theodora átváltozását egyfajta belső kivetülésként fogtam fel, ami fuck yeah, mivel valahogy én is így éreztem magam, amikor átvágott valaki. És néha-néha, amikor Franco hajlandó volt egy percre nem az ínyét mutatni nekünk, úgy feleszmélt, hogy most épp egy forgatáson van, és áthozott egy morzsányi érzelmet a bizonyára lehetetlen rendezői instrukciók ellenére is. Egyébiránt meg az animált majomnak meg a porcelánbabának van egyedül értékelhető szövege, not bad, vicces volt. A mondanivalóban jó momentumocska például a hitről szóló tanulság de az egész lezárása valami förtelmes. Komolyan mondom, több karakter is alátámasztja, hogy legyél seggfej, barom, csalj és hazudj, nem kell más, csak jószándék és akkor majd elérsz mindent. Wasss?!
Yap, ez van, kölkök, nekem ez az egész egy rettentő nagy csalódás volt. Hogy kinek ajánlom? Nem, pláne nem, tényleg nem és abszolút senkinek.
Holnap még halvány lilám sincs, hogy mire számíthattok, ugyanis már csütörtökön meg kellett volna néznem a Misfits első részét, de a net szokásosan bekrepált, és mivelhogy ezen a héten úgy döntöttem, hogy aludni is fogok, a dolgok nagyrészét, mint például The Perks Of Being a Wallflower véleményezés valószínűleg a húsvéti szünetben kapjátok, ami csütörtöktől kezdődik. Tehát ha szerdáig nuku életjel, nem kell aggódni, csak éppen dolgozatlázban vagyok.