Igen, vége valahára, holnap megyünk kirándulni...nem kis bonyodalmak árán. :D

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az egyik pillanatban elsápadok az elképedéstől a másikban meg már nevetek, hogy mennyi bonyodalom jöhet közbe egy olyan hétköznapi, átlagos, teljesen iskolás agyszintű dologban, mint az a döntés, hogy kivel leszel szobán a kiránduláson.

Igen, bármilyen furcsa is, de legalább egy 60 részes szappanoperát lehetne írni belőle. Persze gondolom, hogy ez máshol sincs így. Ez már csak természetes, ötödiktől fogva az ilyen kétnapos kis jóleszegyütt-eken szövődnek a nagy szerelmek, mennek végbe a szakítások, sírnak egymás vállán, békülnek ki vagy éppen vesznek össze még jobban az osztálytársak. És tudjátok mit...néha jó egy kis dráma. Komolyan mondom, hogy üditő. :D Már nem mintha nem szeretném az igaz barátokkal lévő nyugalmat, de elemedben lehet érezni magad, amikor ilyen hülyeségeken veszekedsz, békülsz, dobban a szíved valaki iránt és a két nap elteltével olyan, mintha csak egy rég elfeledett álom lett volna az egész. Mosolyogsz egy nagyot, és akivel hatalmi harcot vívtál az egy szem megmaradt spekacskiért, az most a legjobb barátod, aki a legidegesítőbb volt a szobán, az most a legviccesebb, és néha bizony azt se tudod már, hogy miért is néztél úgy arra a srácra/lányra. S bizony ezért szép az élet. :D

Osztálykirándulás, én így szeretlek!

Chuck Bass és a sálja legyen veletek! :D