Tiszta furcsa, hogy nem tűnök el két hétre, nemde? :D Mindenesetre én örülök, hogy itt vagyok ilyen hamar, hoztam mára pár képet ismét. :)

La pluie...csak ez a fránya eső ne esne már. -.- Így csak még lehangolóbb itthon lenni. Mert így, ahogy most olvasok mások érzelmes, kalandokkal teletűzdelt blogját, rájöttem, hogy alapjáraton most nincs is nagy galiba az életemben. :) De komolyan, valaki bécsi és párizsi utakról ír, amiért megszakad a szívem, megint más valaki pedig szörnyű szerelmi csalódásokról, érzelmes pongyolaregényként közölve a borzalmas, átsírt éjszakákat. Na ezt azért nem irigylem....

Egyébként ugye ha már fő téma a kritika ( és ez talán, mit talán, abszolút nem objektív vélemény-nyilvánítás lesz ), rájöttem, hogy milyen banális baromság a Vámpírnaplók ötödik része, a Leszáll az éj. Nem arról van szó, hogy nem szeretném olvasni, vagy már nem érdekelne, de könyörgöm, ezt a csodálatos trilógiát ne alacsonyítsuk már le olyan szintre, hogy ki tudja miféle agyszopó virgonc kis sicocu rókadémonok leszívják az ember agyát, és arra kényszerítik a mohaku nem tudom, hogy micsodájuk Damont, hogy erőszakolja meg Elenát. Lehet, hogy csak én látom rosszul, de nekem ez már sok. Persze a fantáziának nincs határa, és én elfogadom ezt, sőt...bocsánat, ha valakinek ezzel a vallását bántom, mert tudom, hogy egyes vallásokban szerepelnek hasonló dolgok, mint amik a könyvben. Szóval azért szerintem a szép meg a jó dolgoknak is vannak határaik. Én imádtam az eredeti trilógiát, és talán kegyetlen vagyok, de teljesen kitöltött az a befejezés, hogy Elena életét adja a fivérekért. Gyanakodni kezdtem már akkor, mikor Elena angyalként jelenik meg a négyes részben, de mi tagadás, azt is annyira szerettem, hogy egy nap alatt elolvastam. Kövezzetek meg, hogy szűk látókörű vagyok, de nekem ezek az álombéli kínzások és dimenzióugrálgatások a mindenféle démonokkal és még ki tudja milyen agymenésekkel nekem már nem fér bele. El fogom olvasni, mert viszont nagyon érdekel. És valami kompenzálja ezeket őrültségeket, és tudjátok mi az? Az egyszerű, gyarló emberi szeretet. Nos, ezzel ellentétben a Stefan naplóját, amely már a sorozat alapján íródott, nem olvasom ilyen szkeptikusan. Igaz, hogy a sorozatban is az egyetlen képviselője az emberi fajnak Matt Donovan maradt, ha leszámítjuk Jeremy Gilbertet, aki időről időre hol eltűnik, hol bekukkant. Szóval összegzésképp annyit, hogy akármennyire is imádom a Vámpírnaplók  történetét, L. J. Smith eléggé meglepett ezzel az egész új szállal (+ a Hunters sorozat, ami majd az egyetemi éveiket fogja taglalni), ellentétben a sorozat két tehetséges producerével, aminek nagyon örülök, hogy Stefan szemszögéből indították a könyvet. Tudjátok, hogy nagy klefanista vagyok, ezért külön fogok neki örülni, amikor sejtésem szerint a negyedik kötetben, a The Ripper-ben, Stefan találkozik majd Klaussal és Rebeccával. :) Igazából nagyon-nagyon izgatott vagyok a Stefan naplójával kapcsolatban, ha tehetném, már angolul olvasnám a Bloodlustot, viszont azt hiszem, hogy megpróbálom az eredeti LJS alkotta sorozatot könnyedebben venni, és elfogadni ezeket a furcsaságokat benne,  amiket eddig csak szemöldök ráncolással jutalmaztam. :P

Húha, már megint a fél bejegyzés a Vámpírnaplókról szól. xD Mindegy, még azt akartam írni, hogy holnap lesz az első koszorúcska próba! :) Hát nagyon kiváncsi vagyok rá, és örülök, hogy megtanulhatok táncolni, csak ugye megint az a fránya időhiány...:( És ilyen dolgok miatt, amiket szeretnék - pl. franciára és holt nyelvekre járni, időben odaérni röpire és a darab próbákra - nem megvalósíthatók. Anyum nagyon szeretné, ha befejezném a zenesulit, és meg is értem a beleölt pénz és számomra pedig az idő és fáradság miatt, de...annyira nem fogok vele foglalkozni az elkövetkezendő években, hogy az fáj. Per pillanat akármennyire is szeretek furulyázni, legszívesebben le se tojnám, inkább mennék nyelveket tanulni, többet röpizni, több misztérium játékban munkát vállalni. Megfogadtam, hogy gimiben csak azokat a köröket fogom felvenni, amiket teljes szívemből-lelkemből szeretek csinálni, és nem adom minden jó dologra a fejem, csak mert mindent szeretnék kipróbálni. Mert tényleg mindent szeretnék megismerni, de akkor aztán valóban nem lene időm erre e se. (fityiszt mutatok xD)

Azt a, megint csak úgy dőlt belőlem a szó, ez ritkaság mostanában. :D Most pedig már megyek is, és meglátogatom az ágyikóm, a kis pihepuhát. ^^ :) Persze előtte feldobok néhány képecskét. :P Nos, mára ennyi, blood night. :) ♥