Ehh, na végre... *beesik az ajtón*

Komolyra fordítva a szót, sziasztok. :D Végre ismét tudok írni, így a húsvét után megpróbálok összehozni egy szép tartalmas bejegyzést. Ja, meg hát találtam pár nagyon aranyos "Boldog húsvétot!" kívánó képet, amit muszáj megosztanom veletek. :$ Előnyben a Klefanisták. :P :)

Ezúttal nincs részlet Rosemary naplójából, mivelhogy idén is jelentkeztem a Janikovszky meseíró pályázatra. :) Hát, nem tudom, hogy A gyönyörű Szív meséi milyen szinten lesz mese, de igyekszem. A pályázat lezárása után majd fölteszem, mert előtte még keresztülmegy egy csomó cenzúrázáson, édesanyukám, magyartanárom és pár barátom által is. :D Fogalmam sincs, hogy ebben az évben miért kapcsolódik két novellám is az első világháborúhoz (áh, fogadjunk, hogy a Birdsong is közrejátszott benne :D), sőt, a Rosemary naplója teljesen, de valahogy most ilyen témájú írások pattantak ki a fejemből, és az akkori idill keveredve a háború tragédiájával valahogy nagyon megfogott.

Egyébként ne tudjátok meg, mennyit szarakodtam a design-nal. xDD Aki akkor fent volt, láthatta, hogy pakolászom le s föl a CSS kódokat és a legkülönbözőbb fejléceket. :P Aztán rátaláltam erre a gyönyörűségre, és mondanom sem kell, szerelem volt, első látásra. *--* :D

Ahhoz képest, hogy még mindig betegeskedem, jó hangulatom van. :) Tegnap sikeresen megnyírtam az ofinámat, talán egy kicsit rövidebbre, mint szokott lenni...:P Anyu szerint olyan franciás. Hát, szerintem se rossz, ki lehet vele bírni, viszont rájöttem, hogy a hajam olyan színű, mint a padlómosás utáni kicsavart víz...azaz, legjobban a libafos szóval tudnám leírni. xDD Különben is, mindenki azt mondja, hogy sokkal jobb volt világosabban. Én is jobban szerettem úgy, sajnálom, hogy évközben nem festhettem be. :\ Viszont már csak két év, és kipróbálhatom azt a szép, vörösesszőke hajszínt, amihez még egy olyan jó képet is találtam, hogy a fodrász szépen meg tudja róla csinálni. :D  Na, szép, már én is eljutottam arra a szinte, hogy kettőnél több sort fecsegjek a HAJAMról. xDD Annyi baj legyen. :D

Most jut eszembe: elolvastam a Stefan naplóját! :) Húha, amilyen nehézkesen indult az elején, olyan izgalmas és fordulatos lett a végére! *--* Stefan, a könyvvel egyetemben, pár hónapon keresztül gyökeres - és a végére - nem csak lelki változáson ment keresztül. A történetünk nyáron kezdődik. Stefan egy unatkozó, kalandra vágyó birtokos fia, aki mást sem csinál az égető Mystic fallsi nyárban, csak olvas és lovagol. Társaságra, egy megértő barátra vágyik, mialatt bátyja, Damon, a konföderációs katonák seregét erősíti, és apjuk, Giuseppe, nem hajlandó eltérni tervétől, miszerint Damonből becsületes katonát farag (aki egész szolgálatát egyébként végigbohóckodja, kártyázik, italozik és a legkülönbözőbb nőkkel hetyeg), és Stefan örökli majd az ő kínkeserves munkával megszerzett Veritasát, a birtokot. A családról megtudjuk, hogy a Salvatórék valaha tisztelt nemesi család voltak, de elszegényedésük után a legfiatalabb sarja a családnak, Giuseppe Salvatore Itáliából az új lehetőségekkel teli Amerikába emigrált, ahol francia feleséget vett el, ám ő Damon és Stefan kiskorában meghalt. Stefan kételkedik benne, hogy ő valaha is alkalmas lenne Veritas vezetésére, ám apja nem titkolja szándékait azzal, hogy a helyi bankár, Mr. Cartwright lányát, Rosalynt adja hozzá feleségül. Stefannak, mégha irtózik is az esküvőtől, tiszteletben kell tartania apja döntését. Eközben hazaérkezik Damon, aki szökésre bíztatja öccsét, persze tudja, hogy soha nem tenné meg. Aztán egy nap titokzatos vendég érkezik Veritasba, Miss Katherine Pierce személyében, akit miután az atlantai ütközetben elvesztette szüleit, Giuseppe fogadott be szobalányával együtt. Katherine szépsége és fiatalsága mindkét testvért szinte rögtön megigézi, és azon vannak, hogy elszórakoztassák a kisasszonyt. A városban egyre megszaporodnak az állattámadások, már nem csak baromfiakra, de emberekre is, míg egy végzetes napon, az eljegyzési ünnepségen, miközben Stefan Katherine-nel...hát, enyeleg, az a valami megtámadja Rosalynt is. Stefan talál rá jegyese holttestére, ami miatt több hetes betegségbe is esik, szörnyű lelkiállapotban van. Betegsége alatt Damon szórakoztatja Katherine-t, aki azután egyszeri látogatásával kizökkenti Stefant letargiájából, és onnantól nincs megállás a szerelmükre nézve, ha értitek, mire gondolok. :D :P Az Alapítók fölfedezik, hogy a támadások mögében vámpírok állnak, és a szabad idejében feltalálással foglalkozó Jonathan Gilbert iránytűjével hadjáratot indítanak az ismeretlen természetfölötti ellen. Katherine meggyőzi Stefant és Damont, hogy az ő oldalukra álljanak,  Stefan kételkedik szavában, de elnyomja lelkiismerete hangját. Az Alapítók Bálja utáni estén Stefan beszélni próbál apjával Katherine természetéből,  de ő átlát rajta, és a brandybe, amit isznak, vasfüvet kever, így mikor Katherine beléharap, rosszul lesz, és Stefan meglátja a lány valódi természetét, amitől undorodni kezd. Apja fölcsörtet hozzájuk, és karót szegez Katherine szívéhez, miközben Stefan értesíti a seriffet, és kitör az öldöklés Veritasban, lépten-nyomon vámpírok után kapnak az emberek. Stefan meglátja, hogy Damon igazán szereti Katherine-t, és segít neki kiszabadítani a lányt, de még ez sem lesz elég a békéhez, és saját apja vére által Stefan azzá változik, amitől a legjobban undorodott...(amit egyébként meg is értek)

Elég silány leírás, ne is vegyétek figyelembe, ehhez képest a könyv ugyanis maga a Mennyország. :D Már nagyon várom, hogy kiadják a második részt, a Bloodlustot, azaz a Vérszomjat magyarul. Szeretem Stefan ripper éveit, és biztos vagyok benne, hogy érdekes lesz arról olvasni! :)

Most viszont megyek Friderikuszt nézni, de a végére a kedvetekért még bedobom a megígért húsvétos képeket. ^^ Jó éjt! :)