Szervusztok! Voltatok már besózva? :D Tudom,ez nem éppen szakszó,ez inkább Đnyesztis. :P

Vagyis:Voltatok már nagyon izgatottak?

Mert én most az vagyok! Hogy miért?

1.Elmehetek a Harry Potter 7 bemutatójára. (3D!!)

2.Megérkezett a Pottermore. (további info: www.pottermore.com/ )

3.Vége a sulinak,nemsokára osztálykirándulás,és rájöttam,hogy azért vannak,akik szeretnek az osztályban!

4.Szombaton hazajön Vivi!

5.Meg kell mentenem az egyik legjobb barátomat. :P

Hát igen,már nagyon de nagyon fáradt vagyok bele.A barátaimat az életem árán védelmezem,a ballépésből felállítom a sebeit pedig begyógyítom.

Köszönöm az Istennek,hogy adott egy csöppet az ő hatalmas erejéből mindezek véghezviteléhez,de gyarló emberlétemre nem tudok annyira önzetlenül cselekedni értük,hogy ne várnám el ugyanezt vissza. Márpedig nem várhatom,mert nem mondhatom el nekik amit igazából érzek,mert akkor nem tudnám megvédeni őket.

Van,akinek nem mondhatom el azt,hogy szerintem is nagyo helyes az a gyerek,még ha cigizik,alkoholizál drogozik és ott károsítja magát,ahol csak lehet...nem mondhatom el,mert akkor a barátnőm nem harcolna azért,hogy elfelejtse,hisz most én vagyok neki a példa,mert eddig csak lejáratta magát azzala fiúval,és a fiú a szemébe mondta,hogy nem akar hallani róla...ezért azt a srávot mélyen megvetem,sőt...de mégis néha túl nagy a csabítás,de szerencsére Jézussal mindig ellen tudok állni.

Másnak nem mondhatom el,hogy az életemnél is jobban szeretem,mert akkor egy barátnőm megharagudna rám és több barátság is összedőlne...köztük az,ami köztem és közte van...Lassan 1 éve megy ez így,a barátságát ha akarnám,se bírnám elengedni...

Egy harmadik személynek pedig azt nem mondhatom el,hogy Őt,akit az életemnél is jobban szeretek,úgy szeretem mint ő. A harmadik személy még csak pár hónapja szenved így,és nem bírta megállni,hogy ne mondja el Neki,hogy szereti,pedig tudja,hogy ezzel egy világ dől össze. Most az én vállamon sír,én  pedig igyeksze őt úgy vigasztalni,ahogy egy igazi barátnak kell,és talpra állítani őt,miközben az egyik szemem sír miatta,a másik pedig nevet,hogy én már több ideje járok ugyanebben a cipőben, és próbálom az érzést magamból kiölni...

Ilyenkor eszembe is jut,hogy még ő szenved itt nekem,én pedig meg se nyikkanok,mert egyrészt azzal mindent romba döntenék,másrészt mert nem is akarok....az nem az én stílusom,hogy szerelem miatt bőgjek...kevés,de van annál rosszabb a világon. Inkáb mosolygok és nevetek,mert helyette sok más jó van az életemben. :D

A barátaimért bármit,mert tudom,hogy a Jézustól kapott erőm kibírja ezt is,így igyekszem minél önzetlenebb lenni. :)