Igen okos vagyok, hogy a tegnapi Beszélnünk kell Kevinnel után ma megnéztem ezt a filmet...úgy, hogy közben ráadásul a Perkset olvasom. Mindegy, life melancholy fever...:D Nem,  egyébként semmi bajom tőle, végül is fiatalon kell megtalálnod magad az élet minden terén. Legalább most már tudom, hogy nem vagyok pszichopata meg minden...
Amúgy még most van jó életünk kilencedik végén, szinte egész nap lyukasórák, úgyhogy Gézával végig vagy beszélgettünk vagy olvastunk. A magyar ismétlésem begépelve, földrajzot ma nem hoztam, szóval Ági lefénymásolja nekem a mai anyagot (iggen, ma is volt föcink...ez már beszarás xD) , a többi óra meg elmaradt. Ja, bocs, a töri nem, de azt sosem veszem észre, nem valami megerőltető. :D Jó, nem szeretnék oldalakat írni, de...gyjízusom, kínszenvedés. Csak tudnám, néhány tanárok miért tanárok, ha nem élvezik?! Alig várom már a gimis töriórákat, az igazgatónak már csak az az órája is lekötött, amin nyílt napon voltam...
Hát, aztán hazajöttem, két perc alatt bepakoltam és olvastam. Megsúgom, hogy nagyon imádom a Perkset, eszméletlen...igazából, még sosem szemléltem egy tényleg kissé pszichiáterre szoruló karakter szemszögéből az életet. Mennyire egyszerű és mégis kusza elvont és hihetetlenül sokrétű. Egyrészt csodálatos, másrészt tragikus, de olyan édesen szomorkás, hisz ilyen az élet.

Imák Bobbyért...azt hiszem, hogy már nagyon régen kiváncsi voltam egy ilyen alkotásra. Minden tinédzserek életével foglalkozó műben megtalálhatjuk az utalást a homoszexualitásra. Akár kimondottan, akár kimondatlanul, valamilyen kis mellékszerep mindig jut nekik. Na de hogy központi téma legyen egy filmben, ráadásul talán az egyik legmegrázóbb, legdifferenciálisabban megközelíthető szempontból dolgozza fel ezt az identitásformát a filmművészet? Yapp, bizony a műben nemcsak Bobby kálváriáját követhetjük figyelemmel, hanem minden biztossággal minden (vallásos) meleg fejében jogosan megfogalmazódó kérdés formálódását is: Akkor most pokolra jutok?  Azt hiszem, nagyon régen láttam egy napjainkban is igen aktuális dologgal foglalkozó alkotást, ami ráadásul még abszolút gyönyörűen vezeti le a problémát. Lássuk.
A Griffith família egy konzervatív keresztyén értékekkel rendelkező család példájára építi már jó ideje az életét. Négy gyermekük közül mindenkit ugyanannyira szeretnek, mégis a többiek is Bobbyt tartják a "tökéletes gyereknek". Míg egy napon a fiú már nem tud megbirkózni a benne dúló viharokkal, pirulákkal öngyilkosságot kísérel meg, ám végül be sem képes venni a tablettákat. Mikor bátyja, Ed rátalál, Bobby sírva elmondja neki, hogy meleg. Eddig tudta titkolni, félt, hogy mind barátai és családja is elhidegül majd tőle, ha kiderül az igazság. A családanya, Mary vakbuzgó hitével komoly problémának tekinti fia jellemét, imákkal, terápiával, sőt, saját maga szervezte randikkal próbálja helyre tenni Bobby identitását, miközben szégyelli őt az ismerősei elől, és a fiú önértékelése egyre jobban zúzódik porrá, mikor rájön, hogy nem tud magán változtatni, ám Mary nem fogadja el így. Portlandbe megy unokanővéréhez, ahol megismerkedik Daviddel, aki mellett megtapasztalja a szerelmet. Az ő buzdítására folyamatosan próbál beszélni édesanyjával, hogy rendeződjön a kapcsolatuk, hogy Mary elfogadja őt. Mindeközben Bobby is egyre jobban magába fordul, egyre csak anyja szavai visszhangoznak a fülében, miszerint szörnyű bűnös a lelke, Bobby fohászkodik Istenhez és sokszor érzi magát kényelmetlenül saját érzelmei miatt, majd anyja sorozatos elutasítása és álmait feladni kényszerültsége miatt Bobby a halálba menekül saját maga elől...
Hol is kezdjem. Igazából ez csak a történet fele volt, még nincs ott vége, hogy Bobby meghal, de nem akartam leírni a megoldást, mert azt hiszem, azt mindenkinek mást fog jelenti, így hát nem szerettem volna tényként közölni. És hogy én miben foglalok álláspontot? Nos, azt hiszem, teljes mértékben egyetértek a mű megoldásával. Isten a szeretet. Isten akkor is szeret, ha a másik nemhez vonzódsz, akkor is elfogad, ha a társadalom nem. És miért? Mert a gyermeke vagy. Ennyi. Iszonyat sokat gondolkoztam egyébként ezen a kérdésen. Mert ugye valamilyen szinten általánosan elfogadott hittétel az, hogy a homoszexualitás elítélendő. De nekem nem fért a fejembe? Mi oka lett volna az Úrnak olyan gyermeket teremtenie, akiről tudja, hogy bűnös...? Semmi értelme. Igen, most jönnek a felháborodott gondolatbeugrások: De hát a szexualitás választás kérdése! Izé...minden fejlett, komplex értékrenddel rendelkező indivídumnak megvannak a maga megállapításai. Hát nekem az, hogy ne mondja már senki, hogy csak úgy lehet ugrálni a szexuális indentitások között! Az orvostan (anya bennfentes :D) is bebizonyítja, hogy a melegség egy kromoszóma meghibásodása. Na már most meg tudunk változtatni egy sejtösszetételt? Akárhogy is akarjuk, nem hiszem...Ebből kiindulva pedig ez a művecske igen hiteles, nem propagandatikus képet fest a helyzetről, ami ugye leginkább most Amerikában mutatkozik meg. És ez nekem valami iszonyúan tetszett. A filmmel együtt fejlődtem én is, vetődtek fel bennem a kérdések, a kételyek, miközben végtelenül együttéreztem a sráccal. Úgyhogy ez a film mondanivalóban és tartalmilag ccccccccccccccsillagos ötös, felháborítóan jó.
Hogy szerepel, mint művészeti alkotás? Hülyéskedsz velem, hát nem csodálom, hogy nem Oscar-díjas...Oké, hogy a nyolcvanas években játszódik, de attól még nem volt muszáj a nyolcvanasok technikájával is működni. xD Szóóval a látvány nem volt nagy szám, de nekem mindezt kompenzálta az események folyása, a képernyőből az agyamba és a szívembe folyó érzelmek.  Emiatt igazándiból oda sem figyeltem a színészek játékára, Sigourney Weaver (Mary) elég korrektul alakított, és ami a legfontosabb, nem azt éreztem, hogy színész, hanem azt, hogy anya.  Ryan Kelley (Bobby), meg hát...most mit mondjak, olyan hús-vér gyerek volt, hogy komolyan, szívesen megismerném. Úgy értve, hogy ugye ha elfogadjuk Holden Caulfield, Mr. Zabhegyező teóriáját, miszerint egy könyv igazán akkor jó, ha felhívnánk az íróját és egy csomót beszélgetnénk vele, akkor valahogy én is így vagyok ezzel a karakterrel. 
Abszolúte ajánlom a filmet, akármilyen nézettel is rendelkezel, mindenképpen tanulságos, egy imát megér. :)