Hosszúhétvége második felvonás. Mivelhogy nincs semmi tanulni, vagy van, csak nemá értelem...ezért hát ismét el kellett szórakoztatni magunkat multikultúrálisan. Tehát miután délután sziesztáztam egy kicsit az Imagine Dragons albumával meg Az Arc Nélküli Manussal , választhattuk is a mai filmünket, és hogy folytassuk a tegnap elkezdett rasszizmus témát, jöhetett is a Lincoln.
Okay, kids, ez a vélemény téényleg teljes mértékbe szubjektív lesz a filmről, mivelhogy csak felszínesen ismerem ezt a korszakát az amerikai történelemnek. (Drága jó töriórák, miért érzem úgy, hogy nem is tudok semmit?! :D) Ugye ez az alkotás 12 Oscar jelölést kapott, ami úgy érzem, Amerikában teljes mértékben érthető és minden tiszteletem érte, de európaiként nem tudom hova tenni, mivelhogy ez a mű kifejezetten az USA közönségét célozza meg. Mármint, Currath, Merregh, Kerregh? Azt sem tudtam, hova kapdossam a fejem a történelmi személyiségek között. És így egy és fél óránál már majd' leestem a kanapéról, hogy az Isten áldjon meg, módosítsátok már azt az édesanyámbukra alkotmányt! Kééérlek...Oké, tehát nekem a kivitelezésben ez volt, ami hibádzott, hogy nem mindenfajta közönségnek volt érthető a sztori. A mondanivaló. Nos, műfajilag eszméletlen különbség van ugye a Django meg a Lincoln között, annak ellenére, hogy az eseményeket pár év választja el egymástól. Mégis úgy érzem, hogy mindkettő nagyon korrektül, frappánsan, jól megoldva és hitelesen adta át ezt a korszakot. Tény, hogy a Djangót sokkal jobban élveztem, és a Lincolnt nehezebb volt megemésztenem (asszem most már minden angol politikai kifejezést ismerek...), mivel teljesen más szereplőgárdával, társadalmi osztállyal dolgozott. Egyébként az, hogy a végén már könyörögtem, hogy fogják  fel a politikusok, hogy a feketék is egyenlőek velük, nem volt véletlen, hisz ez volt a film lényege, szerintem. Mármint az elejétől kezdve Abraham Lincoln csak nyugodtan ült a fotelkéjében, diplomatikusan intézte az ügyeket, miközben valami olyasmi játszódhatott le a fejében, hogy azanyád, nem igaz, hogy ennyi idióta van a világon! Miindenki kivétel nélkül végigbotránkozta az elnök viselkedését, ő meg ilyen fuckyeah stílusban két órán keresztül mindig máshogy elmondta azt a mára (remélem) nyilvánvaló tényt, hogy minden ember egyenlő és, hogy a háborúnak semmi értelme. Nos, és a két kulcsmondat, ami számomra meghatározta ezt a koncepciót, az egyik valahol a közepén hangzott el egy tárgyaláson, aszondja az egyik képviselő, hogy: A feketéknek azért nem adhatunk szavazati jogot, mert nem érnek fel a fehérekhez. Őket nem teremtette velünk egyenlőnek az Isten. Oh shit, én meg rácsapok a fejemre, és miután látom, hogy mindenki ezt a kijelentést teljes nyugodtsággal, sőt, egyetértéssel fogadja, rázom a fejem, hogy igen, az emberiség tényleg ilyen buta! A másik ilyen kulcsmondat nekem, mikor a végén Lincoln gyötörten, megtörten ül a ház előtt, a háború már elcsendesült, és arról kérdezik az elnököt, hogy mi legyen az árulókkal meg stb, mire ő csak annyit mond: A békében nem kellenek akasztófák. Szóval halleluja, azért volt ennek a filmnek értelme.
Nézzük a szereplőgárdát. Nos, Daniel Day-Lewis megérdemelten Oscaros ezért a szerepért, igazából nálam nem váltott ki akkora csodálatot, de még mindig ő volt a legjobb férfi főszereplő ebben az évben. Azt kell, hogy mondjam, Joseph Gordon-Levittnak, aki ugye Lincoln fiát játszotta, még az idegesítő, picike tizenkilencedik századi bajusz is jól állt. Öhm, más megállapításom nincsen. xD  Tommy Lee Jons karakterét igazából nem értettem, ide-oda futkosott, pipázgatott, lényegében mindenhol ott volt, de minek...(?) Sally Fielden kívül más nő nem is nagyon tartózkodott a vásznon, így egyértelmű, hogy ő viszi a pálmát, nekem különösen tetszett, hogy néha egy érzelmesebb karakter is megjelent a sok besüppedt politikus között.
A látvány, a kosztümök és a környezet egyértelműen csillagos ötös, a forgatókönyvvel sem lenne semmi bajom igazából, ha, mint említettem, egy picit szélesebb közönségre terjedt volna a film értelmezése, mert ha mondjuk nem lennék ilyen türelmes (? :D) és persze nem aludtam volna be a film felénél, akkor kifolyt volna az agyam tőle, hogy húsz percig mutatták ugyanazt az irodát, ahol néhány manusz vitatkozott, olyan szavakkal dobálózva, mint mandátum, 13. módosítás, richmondi képviselők meg haláltudjami.
Szóval ezt a filmet olyan kölköknek ajánlanám, akik szeretik az amerikai történelmet, és van némi ismeretük a korral kapcsolatban, mert hát ha nem...bizony megtörténhet, hogy oldalra billen a fejed háromnegyed óránál.
Holnap, ha lesz idő, következik egy újabb listázott!